Seléndy Szabolcs (szerk.): Ökogazdák kézikönyve (Budapest, 2005)
Szántóföldi növények
Szántóföldi növények A következő fejezetek a szántóföldi és kertészeti növénytermesztésről, az állattartásról - a könyv kis terjedelméből adódóan - csak vázlatosan tájékoztatnak. Minderről részletesen olvashatnak a Biogazda sorozat 2., 3. kötetében és az Ökológiai gazdálkodás I. könyvében. Most inkább néhány speciális ökotermesztési módszerről, a termék táplálkozási hasznáról és a növény, az állat ökogazdálkodásban elfoglalt helyéről számolunk be. Gabonafélék Az ökotermesztésben a két legfontosabb gabonaféle a búza és a rozs, de egyre nagyobb szerephez jut a pehely készítésére alkalmas zab és a biosör előállítására szolgáló árpa. A szántóterületen a gabona aránya lehetőleg ne haladja meg az 50%-ot. Ezáltal a megelőzésre alapozott növényvédelem és a gyomszabályozás sikeres lehet. A vetésforgóba illesztés egyszerű, nagyon jó elővetemények a pillangósok, az első kaszálás után feltört lucerna, néhány keresztes virágú. Közepes előveteménynek számít a szeptember közepéig betakarított napraforgó, esetleg silókukorica. Nem ajánlott elővetemény a későn betakarított szemes kukorica, cukorrépa, silókukorica, és ne vessük cirokfélék után sem. A kimondottan nagy állománysűrűséget igénylő fajtákat mellőzzük, mivel azok könnyebben megbetegednek. Az őszi gabonaféléket minél később vessük, ugyanis akkorra már csökken a gyomosodás, beleértve a fűféléket is. A gyomszabályozás legfontosabb eszköze a gyomfésű; kötött, kérgesedésre hajlamos talajon a gyomfésű mellett még küllőskapát, esetleg gabonakapáló gépet is célszerű használni. 79