Seléndy Szabolcs (szerk.): Ökogazdák kézikönyve (Budapest, 2005)

Seléndy Szabolcs: Gyakorlati tudnivalók

Ökogazdálkodás esetén a szervesanyagpótlás legáltalánosabb módja az al­mos istállótrágya és a különböző komposztok használata mellett a zöldtrágya. Zöldtrágyázáskor az e célra termesztett növényeket megfelelő fenológiai fá­zisban (általában virágzás) alászántjuk. A zöldtrágyának kedvezőtlen hatásai is lehetnek: • a zöldtrágyanövény a talajt átmenetileg szárítja, különösen szárazságban; • a nagy zöldtömeg helytelen talajba dolgozása akadályozhatja a főnövény talaj-előkészítését, vetését (a talaj túlzott fellazítása, üregessé tétele); • nem pillangós, későn alászántott zöldtrágyanövény esetén a tág C/N arány miatt átmenetileg nitrogénlekötés léphet fel, valamint az elvénült zöldtrá­­gyanövényben jelentős nyersrost-felhalmozódás figyelhető meg, ami las­sítja a lebomlást; • gyomosíthat (elsősorban a keményhéjú magvak); • betegségek és kártevők elszaporodhatnak; • a zöldnövényi tömeg évjárattól függően változó, ezért az eredményesség is. 37 8. ábra. Bolgár ágy, a fitera (Révész I., 1909 és Biogazdálkodás nyomán)

Next