Radics László: Ökológiai gazdálkodás. Általános kérdések, növénytermesztés, állattenyésztés (Budapest, 2001)
3. Ökológiai gazdálkodás az állattenyésztésben - 3.6. A juh- és kecsketenyésztés az ökológiai alapú állattenyésztésben
A magyar parlagi fajta elsősorban heterogenitása miatt, mint keresztezendő alapanyag jöhet számításba. A szánentáli kecske Magyarországon a legismertebb külföldi kecskefajta. Vékony bőrű, finom fehér szőrű. Tőgye széles, formás, gépi fejésre alkalmas. A tej zsírtartalma legelőn tartás mellett 3-4%. Akklimatizációs készsége nagyon jó. A német özbarna mindig őzbama színű, fekete hátszíja van. Szikár, vékony csontú, de szilárd szervezetű. Az alpesi kecske világszerte elterjedt kecskefajta, kialakításánál a tenyésztők a testnagyságra és a tejtermelésre helyezték a hangsúlyt. A búr kecske nagy termetű, jól izmolt hústermelést szolgáló fajta. Az anya testtömege 60-75 kg, a baké 90 kg. Színe többnyire fehér, fekete vagy vörös, foltokkal a fején és a törzs elülső részén. A domború orrhát és a nagy lelógó fülek teszik könnyen felismerhetővé. A magyar parlagi kecske szőrének színe változó, leggyakoribb a fehér, a tarka, de előfordul fekete, sárga is. Testalkata sok hibával terhelt, rövid törzs és gyakori lábhibák jellemzik. Tejtermelése elég gyenge, alig éri el az évi 250-350 kg-ot. Edzett és igénytelen, nem tudatosan tenyésztett fajta. Tartási és tenyésztési módok. A kecskét legelő, illetve zárt kötetlen tartásban tarthatjuk. Az ökológiai állattartás követelményeinek eleget kell tenni és az ökológiai gazdálkodás előírásait az átállási időszak alatt is teljesíteni kell. Az átállás főleg a növénytermesztést, illetve takarmánytermesztést terheli. Az átállás ideje tartós kultúra esetében 3 év, nem tartós kultúráknál 2 év. A bioállattartásnak meg kell felelni a 2092/91 EGK sz. rendelet előírásainak. Eszerint a takarmánynövényeknél az alkalmazott növényvédő szer maradékának határérték alatti szintre kell csökkennie a talajban, illetve ha a területen évelő növény volt, a takarmányban is. Az átállás után a talaj termőképességének fenntartásához az előírások a következők: • pillangós virágú, zöldtrágya, vagy mélyen gyökerező növények vetésforgóban termesztése, • a feltételrendszer előírásainak megfelelően termelő gazdaságokból származó szerves anyag, vagy ökológiai gazdálkodásból származó istállótrágya felhasználása. A talajba juttatott összes N-hatóanyag nem haladhatja meg a 170 kg/év/ha mennyiséget. A kecsketartást úgy kell megszervezni, hogy az állatoknak biztosítani kell a szabadban való mozgás lehetőséget. Korlátozni kell az egységnyi területen tartott állatok számát, ez kecske esetében 13,3 db/ha. Istállóban a kifejlett egyedek 1,5 m2/egyed, a gidák 0,35 m2/egyed nettó alapterületet, a kifutóban a kifejlett egyedek 2,5 m2/egyed, a gidák 0,5 m2/egyed alapterületet igényelnek. A fajták megválasztásánál vitális, helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fajtákat válasszunk. Az állatoknak ökológiai gazdaságból kell származniuk és életük végéig így kell tartanunk őket. A 45 naposnál fiatalabb kecskék ha a feltététel rendszer adott - ökológiai termelésre átállíthatok. Az állatokat tartósan meg kell jelölni, és az eseményeket pontosan dokumentálni kell. A termelési adatok (napi tej, tejzsír és tejfehérje tartalom) és a tenyésztési adatok (ellési idő, szaporulat, ivar, fedeztetés ideje, fedezőbak stb.) nyilvántartása az előrelépés alapja. Az ökológiai gazdálkodásra alkalmas, extenzív tartást elviselő magyar parlagi esetében nem beszélhetünk céltudatos tenyésztői munkáról. A biodiverzitás fenntartása érdekében a fajta fennmaradása fontos. A megmaradás alapfeltétele az eredeti tartásmódnak megfelelő környezet (legelő) és a fajta fennmaradásához szükséges létszám és ivararány. A tenyésztés során átgondolt szelekciót alkalmazhatunk. A takarmányozás kérdései. Az ökológiai gazdálkodásban fontos kérdés, hogy az ökogazdálkodást folytató üzem teljesen átállt-e már az ökogazdálkodásra, vagy még az átállás időszakában van. Eszerint minősítik a terméket „ökoterméknek” vagy „ökotermék átállási időszakból” terméknek. Átállási időszak alatt az előírások betartása kötelező, de 279