Radics László: Ökológiai gazdálkodás. Általános kérdések, növénytermesztés, állattenyésztés (Budapest, 2001)
1. Az ökológiai gazdálkodás általános kérdései - 1.1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma, helyzete a világon, Európában és hazánkban
1.1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma, helyzete a világon, Európában és hazánkban 1.1.1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és a szintetikus növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük. A továbbiakban az „ökológiai gazdálkodás” kifejezést használjuk az egyébként elterjedt „biogazdálkodás”, „vegyszermentes termelés”, „ökogazdálkodás” szinonimájaként, amit az angol szakirodalomban: „organic” vagy „ecological” agriculture, a német szakirodalomban: „biologischer” vagy „ökologischer Landbau”, szókapcsolat jelöl. Beleértjük a biodinamikus gazdálkodást és a permakultúrát is. Az ökológiai gazdálkodás mint a mezőgazdaság csúcstechnológiája, csak abban az esetben lehet eredményes, ha az emberi tudás minden eddigi eredményét felhasználja, hogy megértse a természet működési elveit, s azokkal együttműködve, nem pedig azokat leigázva állítja elő a szükséges egészséges élelmiszer-mennyiséget - miközben a környezet állapota nem romlik, s így hosszú távon fenntartható lesz. 1.1.2. Az ökológiai gazdálkodás főbb alapelvei 1. Zárt gazdálkodási rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat használ. A gazdálkodási forma célja az inputok (befektetett energia és anyag), valamint a veszteségek minimalizálása, nemcsak a gazdaság szintjén, hanem regionális szinten is. A legfontosabb területek a biológiai nitrogénmegkötés fokozása, a saját termesztésű takarmányok (tömeg és abrak) használata, a (városi) szerves háztartási hulladékok komposztálása, a kimosódási veszteségek csökkentése és az állati hulladékok, illetve növényi maradványok kezelése. 2. A talajok hosszú távú termékenységének fenntartása. A talajok hosszú távú termékenysége könnyen oldódó műtrágyák használata nélkül alapozza meg a növénytermesztést. A biológiai aktivitás, a szervesanyag-tartalom, a tápanyagmérleg, a talajszerkezet, a tápanyagtartalom a talaj termékenységének fontos alapelemei. Az ökológiai gazdálkodási rendszerben nagy súlyt helyezünk a mélyen gyökerező növények vetésforgóba illesztésére, a pillangós, illetve a talajtakaró növények használatára, a talaj minimális bolygatására, a földigiliszták és más talajélőlények aktivitásának fokozására, az egyszerű vagy összetett, könnyen oldódó tápanyagokat tartalmazó műtrágyák kizárására, a megfelelő trágyakezelésre és -kijuttatásra, a talajművelés időpontjának és formájának megválasztására, valamint a peszticidek használatának korlátozására. 3. A mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő szennyezések minimalizálása. A mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő legfontosabb szennyezések: az erózió, a tápanyagkimosódás és növényvédőszer-maradványok. Az alkalmazott eljárások célja e 13