Radics László: Ökológiai gazdálkodás. Általános kérdések, növénytermesztés, állattenyésztés (Budapest, 2001)
1. Az ökológiai gazdálkodás általános kérdései - 1.1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma, helyzete a világon, Európában és hazánkban
A mezőgazdasági beruházásoknál például a természeti környezet védelme az egészségügyi és az állatvédelmi szempontokkal együtt a prioritások között szerepel, sőt ezen a téren bizonyos minimális normák betartása valamennyi beruházási támogatás alapfeltétele. (Az utóbbi megszorítás a fiatal farmerek pályakezdő támogatásánál is érvényesül.) A környezetvédelmi szempontok, illetve az azokat figyelembe vevő kötelezettségek ösztönzése, támogatása a kedvezőtlen adottságú térségekre, illetve a környezetvédelmi szempontú tilalmakkal terhelt területekre vonatkozó rendelkezéseknél is megjelennek. A mezőgazdasági tennékek feldolgozottsági színvonalának és marketingjének javítását célzó támogatások elnyerése szempontjából a pozitív környezeti hatás szintén a prioritások közé tartozik. Az új rendelet értelmében az agrár-kömyezetvédelmi szerződések keretében egynyári növények esetében 600, egyes évelő növényeknél 900, míg egyéb földhasználat esetén 450 EURO a hektáronként kifizethető támogatási összeg felső határa. Az ökológiai gazdálkodás támogatása hazánkban. Hazánkban az agrártámogatási rendszer szerkezeti és pénzügyi értelemben összeomlott a 90-es évek elején. A hosszas és sokoldalú szakmai, valamint társadalmi-politikai viták eredményeként 1997-ben megszületett az Agrártörvény (1997. évi CXIV. tv. az agrárgazdaság fejlesztéséről), mely körvonalazta a kialakítandó agrártámogatási rendszer szerkezetét is. E jogszabály képezte az alapját az agrártámogatások igényvételének általános feltételeiről szóló 1997. évi kormányrendeletnek (273/1997. évi kormányrendelet). Az 1998. évi kormányváltást követően lényeges belső súlyponti eltolódások következtek be az agrártámogatási rendszerben, de maga a szerkezet lényegében időtállónak bizonyult. Az évi konkrét támogatási célkitűzéseket, a támogatások igénybevételének feltételeit és mértékét a szaktárca miniszterének rendelete tartalmazza. A biogazdálkodásra való áttérés támogatását először 1997-ben igényelhették a gazdálkodók. A minisztériumi rendeletben a következőket olvashattuk: „... támogatást vehet igénybe az az igénylő, aki (amely) az EU Tanácsának 2092/91. EGK számú rendelete szerint megállapított termelési szabályok alkalmazásával szerződés alapján növényi termékelőállítást folytat az átállást követően legalább három éven keresztül, vagy biotermelésre alkalmas toleráns és rezisztens fajta előállítását, biotermelési módszerek, technológiák kidolgozását végzi” (MÉÉ, 1997:65). A 6. táblázat áttekintést nyújt a maximum három évi átállási időszak alatti kedvezmények irányultságáról és mértékéről. 1999-től lényeges változás, hogy a támogatások döntő többsége feltételeként előírt regisztrációs kötelezettség a biogazdálkodásra is vonatkozik. A 2000. évi agrártámogatási rendszer elé a biotermelők nagy várakozással tekintettek. 1999 őszén ugyanis megjelent az a kormányhatározat, amely a Nemzeti Agrár-kömyezetvédelmi Program (NAKP) bevezetéséhez szükséges intézkedéseket tartalmazta (Határozatok Tára, 1999). A 2000. január 1-jén hatályba lépő NAKP támogatási forrásainak érdekében és az EU előcsatlakozási támogatás (SAPARD) társfinanszírozást igényel. A NAKP a környezetkímélő, a természet és a táj megőrzését szolgáló mezőgazdasági termelési módszerek támogatását kívánja elősegíteni. A program szemléletében és prioritásaiban messzemenően épít a 2078/92 EGK Tanácsi Rendelet előírásaira, agrár-kömyezetvédelmi intézkedéseit pedig döntő módon célprogramok formájában fogalmazza meg. Acélprogramok a következők (Határozatok Tára, 1999:387):- agrár-környezetgazdálkodási alapprogram,- integrált gazdálkodási célprogram, 30