Radics László (szerk.): Ökológiai gazdálkodás 2. Kertészet, élelmiszerfeldolgozás, -tárolás, minőségbiztosítás, ökonómia és marketing (Budapest, 2007)
6. Ökonómiai és marketingkérdések az ökológiai gazdálkodásban - 6.2. Az ökológiai gazdálkodás közgazdasági elemzése
A szerves trágya kiszórási költsége, a gyomperzseléssel vagy kézzel végzett gyomirtás a műtrágya, és a növényvédő szerek költségével állítható szembe. A zöldségfélék, pl. a sárgarépa, rendszeresen végzett kézi gyomirtást követelnek. (Lampkin, 1990). Sok farmer nagy hangsúlyt helyez a gondos magágy-előkészítésre, ami szintén növeli a költségeket. Az állatállomány tartásának a változó költségei közé tartozik még pl. az állatorvosi ellátás költsége, ami szintén kisebb az organikus farmokon, hiszen itt nagyobbak a férőhelyek, kisebb stressz éri az állatokat. Gyakori feltételezés, hogy a biofarm munkaigénye nagyobb, mint a hagyományosé. Ez azonban függ a talaj típusától, a domborzattól, a farm méretétől, a termesztett növényektől, az állatállománytól, a gépek és felszerelések típusától és számától, valamint az egész munka és menedzsment hatékonyságától. Nagymértékben függ attól is, hogyan tudják kontroll alatt tartani a gyomokat, a kártevőket, a betegségeket mechanikai vagy nemkémiai módszerekkel. A biogazdálkodással kapcsolatban német és svájci tanulmányok a hagyományoshoz képest 20%-kal több élőmunkáról írnak, míg a dán gazdaságokban kétszer több munka jelentkezik. Mindez a biogazdaságok lényegesen diverzebb termelési szerkezetével, feldolgozási és értékesítési tevékenységével, a munkaigényesebb zöldség- és gyökémövények nagyobb részarányával magyarázható. Az 1989-1992-ben zajlott német extenzifikációs programban azt tapasztalták, hogy a biogazdálkodásra való átállás folyamán a termelés és értékesítés munkaerő-igénye - az intenzív állattartó gazdaságok kivételével - minden típusban növekedett. A konverziót követő munkaerőigény-növekedés leginkább a nagy növénytermesztő gazdaságokban jelentkezett, főként a munkaigényes kultúrák (pl. zöldség, burgonya) termesztésbe vételével, területének bővítésével. Emellett több időt kellett szánni az értékesítésre, mivel az árukat nagyrészt maguk a gazdálkodók készítették elő és szállították ki (99. táblázat). 99. táblázat. A teljes munkaerő-felhasználás változása az organikus gazdálkodásra való áttéréskor különböző gazdaságtípusokban (NSZK, 1989-1992) Schulze Pals (1993/b) nyomán Megnevezés Me Növénytermesztő Intenzív állattartó A munkaerő-igény változása% + 47-19,5 Ebből a marketing növekménye% + 12-22,2 A svájci összehasonlító elemzések (Mühlebach és Naf, 1990) szerint a biogazdaságokban a természetes talaj termékenység fenntartása érdekében általában 30%-kal kisebb a gabonafélék részaránya, míg nagyobb az egyéves takarmánynövényeké. Emellett az állatállomány is elengedhetetlen feltétele a gazdaság rendezett tápanyagciklusának. Az állatállomány mennyisége általában 1,5 számosállat hektáronként a teljes gazdaság területére. A takarmánynövények extenzív kezelése következtében a biogazdaságok átlagosan 0,04 hektárral több takarmánytermő területet igényelnek legeltetett számosállatonként. Az eredmények tanúsága szerint a biogazdaságok - a feldolgozás és értékesítés munkaigénye nélkül is - átlagosan 12,4%-kal több munkaerőt használtak föl, mint a hagyományos üzemek. Nagy eltérések mutatkoznak azonban a különféle ágazatokban. A100. táblázatból látható, hogy a növénytermesztés és a kertészet többletmunkaerő-igénye 49 és 72% között alakul, míg a gyümölcstermesztésben és az állattenyésztésben nem kell jelentős munkaerőigény-többlettel számolni. 571