Nagy Jenő: Ökológiai gazdálkodás (Budapest, 2009)
7. Ökológiai állattenyésztés
A magyar mezőgazdaság régen a tanyasi rendszerre épült és meglehetős önellátásra törekvő volt. Általánosan jellemző volt az, hogy a munkaképes lakosság kint lakott a tanyán. Az állatok is itt voltak. A téli időszakban viszont általános volt a beköltözés a városi, községi lakásokba. Kora tavasszal aztán újra a tanyán folytatódott az élet egész késő őszig, az őszi betakarítások és őszi talajmunkák elvégzéséig. Ebből az életformából fakadóan is a baromfitartás századok óta a magyar állattenyésztés egyik meghatározó eleme. A magyar baromfitermékek - elsősorban minőségük alapján - az európai piacokon mindig keresett exportcikknek számítottak. Ezt a termelési formát az 1960-as években felváltotta az iparszerű baromfi termelés uralta a termelést és a piacot a húscsirke, pulyka, tojótyúk és kacsa, liba tenyésztés és árutermelés területén. A korábbi természetes tartással előállított kiváló minőség helyett egy silány minőség terítette meg a fogyasztói piacot amely sem ízében, sem minőségében nem vette fel a versenyt a korábbi termékekkel. Adottságai és tenyésztési kultúrája miatt Magyarország az ökológiai állattenyésztés központjává fejleszthető. Sajnos ma még a támogatások a növénytermesztésnek kedveznek, holott nyilvánvaló hogy a tényleges ökológiai gazdálkodás nem képzelhető el állattenyésztés nélkül. Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfifajták Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfi fajták közé soroljuk a magyar és az erdélyi kopasznyakú tyúk több fajta-, illetve színváltozatát, a magyar ludat, annak fodros tollú változatát, a magyar kacsa színváltozatait, a bronz- és rézpulykát, valamint a gyöngytyúkot. A régi magyar - ma őshonosságuk miatt védettnek tekintendő - házityúk fajták a XX. sz. fordulója előtti évtizedekben formálódtak a magyar parlagi tyúkállományból. A szóban forgó fajták a következők: fehér magyar, sárga magyar, kendermagos magyar és a fogoly színű magyar tyúk. Az erdélyi kopasznyakú tyúkot régen honosult Magyarországon kialakult fajtának kell tekintenünk. Kettős hasznosítású fajta. Feltehetően Kis-Ázsiából származik. A kettőshasznosítású magyar tyúkok jellemző tulajdonságait és értékmérőit az alábiakban foglalhatjuk össze:- ideális kifejlett testtömeg: tojóknál 2 kg, kakasoknál 3-3,5 kg,- láb, bőr és csőr színe sárga,- a tojók taraja nagy és oldalt hajló, a füllebeny színe mindig piros,- a kakasok minél nagyobb sarló- (farok) toliakkal rendelkezzenek, a tojók legyezőszerű faroktollai pedig ne álljanak meredeken, Baromfitenyésztés 189