Böő István: Sertésegészségügy gazdáknak (Budapest, 2003)
Az állatvédelem, az egészségmegőrzés és a termelés kapcsolata
ták szaporábbak, hústermelésük jobb mint színesbőrű társaiké. Rögtön hozzáteszem, hogy akkor, ha igényeiket kielégítjük, vagyis a meglévő képességeket az ember le is ronthatja. Az egészség figyelése szempontjából fontos az egyedi termelés is. Csökkent termelőképesség. A szervezet és a környezet egyensúlyi állapota csak átmenetileg és nem nagymértékben bomlik meg, a káros hatásokat a szervezet még ki tudja védeni, betegség még nincs, de a szaporodási képesség és a termelés csökkent. Ennek az állapotnak a gazdasági kártétele már kisgazdaságokban is nagyobb mint a betegségeké (drága a termelés). Betegség. A szervezet és a környezet egyensúlyi állapota megbomlik. A környezeti hatások olyanok, amelyeket a szervezet védekező-mechanizmusai saját erőből már nem képesek legyőzni. A betegség nem állandó állapot, hanem életjelenség, történések láncolata, amelyek egymással összefüggenek. Itt a környezeten a betegségeket kiváltó összes tényezőt értjük. Ezek lehetnek élettelenek és élők. Az élettelenek lehetnek fizikai tényezők amelyek főként tartással függenek össze (hőmérséklet, páratartalom, padozat, légszennyeződés stb.). Kémiai tényezők, amelyek főként takarmányozással függenek össze (takarmányozási ártalmak, mérgezések stb.). Az élők szabad szemmel látható (rovarok, élősködők) vagy leggyakrabban nem látható élőlények (baktériumok, vírusok, egyéb kórokozók) lehetnek. Az egészség, ill. betegség az alkati tulajdonságok, az ezeket segítő vagy gyengítő környezeti tényezők, valamint a különféle élettelen és élő kórokozók egymásra való hatásának eredménye, ill. következménye. Míg az egészség és a betegség közti állapotban rendszerint csak az állat viselkedése, magatartása változik meg és a mérhető termékek (hús, tej, tojás, gyapjú) termelése csökken, betegség felléptekor rendellenes jelenségek, kóros szervműködések mutatkoznak, amelyek különböző klinikai tünetekben nyilvánulnak meg. Ezek lehetnek az illető betegségre kevéssé jellemző, vagyis a legtöbb betegséget bevezető általános tünetek: a hőmérséklet megváltozása (láz vagy normálisnál alacsonyabb hőmérséklet), bágyadtság, étvágytalanság. Lehetnek továbbá olyanok is, amelyek valamelyik szervrendszer vagy szerv betegségére utalnak: orrfolyás, köhögés, nehezített légzés légzőszervi betegségre, hányás, hasmenés vagy ellenkezőleg, bélsárrekedés, „bogyós” bélsár emésztőszervi rendellenességre, rendellenes étvágy, tompult vagy túl élénk viselkedés, kényszermozgások az idegrendszer elváltozásaira stb. A különböző tünetek természetesen nagyon ritkán jelentkeznek egyszerre, és súlyosságuk is különböző lehet. Tudjuk, hogy ugyanaz a kórok az egyik állatot megbetegíti, a másikat nem. Ez elsősorban az egy fajba tartozó állat alkati tulajdonságaitól, ellenálló képességétől függ. Szerepe van azonban az életkornak, a fajnak, nem utolsósorban annak, hogy a környezeti feltételek a betegség kialakulását elősegítik vagy gátolják-e? Fiatal állatokon a kialakulatlan ellenálló képesség és a bélműködés fejletlensége miatt gyakoriak az emésztőszervi betegségek, a vashiány okozta vérszegénység malacokon a leggyakoribb, a rossz környezet a legtöbb betegség kialakulását elősegíti, kimenetelét súlyosbítja, a jó környezet gátolja, illetve javítja. Vannak olyan kórokok, amelyek feltétel nélkül megbetegítik az illető faj minden egyedét, korától, ellenálló képességétől függetlenül. Ilyen sok fertőző betegség okozója és ilyenek zömmel az anyagforgalmi betegségeket (hiánybetegségeket) kiváltó okok, de van olyan betegség is, noha anyagforgalmi, mégis csak a kérődzőkön fordul elő (ketózis). Számtalan kérdés az egészség és a betegség tárgyalását tovább bonyolítja, (hogyan és hol jutnak be a szervezetbe a kórokozók, milyen lesz a betegség lefolyása, mire számíthatunk stb.). 51