Böő István: Sertésegészségügy gazdáknak (Budapest, 2003)
Az állatvédelem, az egészségmegőrzés és a termelés kapcsolata
Miközben örömmel érzékelem a hazai ökológiai termelés fejlődését, fenntartások nélkül ismerem el a valóban azt folytatók hitelességét, szakmai és morális hátterét, az eddig leírtak is azt bizonyítják, hogy a mai Magyarországon az öko és a bio szavakat a tudatos, haszonszerző félrevezetés, a bájos tájékozatlanság, a szakmai tévedések és a humor egyaránt kísérhetik még, ezért pontosításra, széles körű tájékoztatásra van szükség, ez pedig az ismeretterjesztés feladata! A társadalmi szintű értelmezés bizonytalanságait jelzik az ökológiai gazdálkodás szinonimájaként használt kifejezések (biogazdálkodás, szerves-biológiai gazdálkodás, organikus gazdálkodás, vegyszermentes termelés), s az ahhoz közelálló, de szakmailag nem pontosan ugyanazt jelentő termelési formák (alternatív gazdálkodás, természetszerű gazdálkodás, extenzív, natúr gazdálkodás, fenntartható mezőgazdaság stb.). A világon pedig nincs más olyan pontosan meghatározható, törvények és rendeletek által szabályozott, dokumentált és ellenőrzött, vagyis szigorúan zárt gazdálkodási forma, mint az ökológiai gazdálkodás. Az ökológiai gazdálkodás mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben az ember-talaj-növény-állat négyes egyensúlyának megteremtését és fenntartását kívánja elérni, a természettel, a természetes biológiai ciklusokkal együttműködve nem kihasználva - a környezet állapotát javítja azáltal is, hogy megtiltja a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek használatát, a talajerő-utánpótlásban szerves trágyát (állat nélkül tehát nincs ökogazdaság), a növényvédelemben biológiai növényvédelmet alkalmaz. Az ökológiai termelés nem pusztán elhatározás kérdése! Az igaz, hogy csakis az emberre jellemző értelem és érzelem, szemlélet vagy éppen szemléletváltoztatás is kell hozzá, de már a gazdaság kialakításakor, nem beszélve a hagyományos, méginkább az intenzív termelési formáról történő átállás idején (még több év is lehet) számolnunk kell olyan gazdasági, szociális hatásokkal, amelyek egyúttal életformaváltozást is jelentenek. (Pl. a gazdaság átszervezése, a vetésforgó megváltoztatása, az állatállomány mennyiségi és minőségi változása, az átállás költségei, a hozamcsökkenések, a munkaerő bővítése és a tapasztalatszerzés stb.) A termelés szigorú feltételrendszeren alapszik, amelynek általános és részletes követelményei egyaránt vannak, az ezeknek való megfelelést tanúsítvány igazolja. (Amíg tanúsítvány nincs, a gazdaság nem öko. A már meglévő tanúsítvány visszavonható!) Nincs még egy termelési rendszer, ahol a dokumentáció olyan alapos és szigorú lenne, mint itt! A termelési naplónak mindenre ki kell terjednie! A szabályozás tartalmazza, mikor és hogyan lehet a terméket ökológiai (biológiai) jelzéssel ellátni, hogyan lehet azt forgalmazni, az ökológiai termelésből származó termékek importját is meghatározza. (Az ökológiai állattartás, így a biotermék-előállítás általános követelményeinek, az átállás kérdéseinek, a tartás és a takarmányozás kérdéseinek tárgyalásától, valamint az állategészségügy, utóbbival kapcsolatosan az alternatív gyógymódok ismertetésétől terjedelmi okok miatt eltekintünk. Ezeket a témákat olyan jelentősnek tartom, hogy egy önálló kiadványt is megérdemelnek.) Természetesen előfordul, hogy ugyanaz a termelő a területén több egységet üzemeltet, amelynek nem mindegyikén folytat ökológiai gazdálkodást. A szabályozás és az ellenőrzés ilyenkor a párhuzamos gazdálkodásra is kiterjed. Gyakori, hogy az öko- vagy biogazdaság saját termékeit feldolgozza, ezt is EU- és kormányrendeletek szabályozzák, amelyek - többek között - tételesen megnevezik a feldolgozás folyamán felhasználható anyagokat is. 49