Pájer József: Természetvédelem az ezredfordulón - a korszerű természetvédelem általános alapjai (Budapest, 2002)

4. A terület (táj-) használat természetvédelmi célú szabályozása

94 Vízgazdálkodás dett vízi társulások védelme érdekében a táplálékkonkurens fajok, továbbá a telepített ragadozó halfajok arányát a természetvédelmi hatóság előírhatja. Védett vizeken csak olyan halászati technológia engedhető meg, amely a védett fajokat nem veszélyezteti (pl. tilos az elektromos eszközökkel történő halászat). Ezen túlmenően a halászat csak olyan mértékű lehet, amely a fajok természetes állományának sokféleségét nem veszé­lyezteti. Az általános halászati (horgászati) tilalmi időkön kívül a természetvédelmi ha­tóság egyedi tilalmakat is érvényesíthet (pl. védett fajok ívása időszakában). Védett természeti területeken állattartási létesítmények építéséhez, lebontásához, átalakításához környezetvédelmi engedély szükséges, melynek kiadása csak a ter­mészetvédelmi hatóság hozzájárulása esetén lehetséges. 4.3 Vízgazdálkodás A vízgazdálkodás - környezeti hatásait tekintve kiemelt - tevékenységi körei az ön­tözés, a folyók árvizeinek korlátozása, a vízfolyásrendezés, a területi vízrendezés (pl. lecsapolások), a víznyerő helyek kialakítása, a vízi közlekedés feltételeinek biz­tosítása, a vízfolyások energiájának felhasználása. Ezek a beavatkozások közvetlenül, vagy áttételesen a környezet egészét érinthetik, megváltoztatva a természetes fejlődési folyamatokat. A történelmi - illetve a közel ­­múlt tapasztalatai mutatják, hogy a természetes környezeti rendszerek szempontjából ezek a beavatkozások súlyos következményekkel járhatnak (például az ősi Mezopotá­mia öntözött termőföldjeinek, vagy a mi Alföldünk talajainak elszikesedése, a sziget­közi élőhelyeknek a legutóbbi évtizedekben bekövetkezett károsodása). A víz és az élővilág, a víz és a geológiai folyamatok szoros összefüggése a védett ter­mészeti területeken elengedhetetlenné teszi a vízgazdálkodás természetvédelmi célú szabályozását: az árvizek gátakkal való korlátozása, másutt a felszíni vizek gyors leve­zetése az esetek többségében ellentétes a természeti értékek megóvásának igényeivel. Különösen szembeötlő ez az érdekütközés a folyók hullámterének szűkítése és a vízfo­lyások mentén lévő ligeterdők fenntartása, vagy a mocsarak lecsapolása és a vizes élő­helyek védelmének igénye között. A természetvédelem és a vízgazdálkodás érdekeinek jelentős része azonban azonos: a vízgyűjtő terület, mint gazdálkodási és védelmi egység alkalmazása, a hosszú távú gazdálkodás igénye, a csapadékvizek egyenletes levezetésé­nek közös követelménye jó alapot biztosít az érdekek egyeztetéséhez. A vízgazdálkodást szabályozó természetvédelmi előírások elsősorban a műszaki létesítmények kialakíthatóságára, a hidrogeográfiai adottságok védelmére vonat­koznak. 4.3.1 Vízgazdálkodási létesítmények kialakítása Alapvető természetvédelmi követelmény, hogy a tavak, vízfolyások még meglévő természetközeli állapotú partjait meg kell őrizni. Az ilyen partszakaszok elenged­hetetlenül fontos szerepet játszanak a vizek öntisztulásában, a vízi, vízparti élővilág fennmaradásában (szaporodó-, táplálkozó-, búvóhelyek).

Next