Imre József: Termőföldünk (Budapest, 1998)
Hazánk síkvidékein és hegyvidékein szántóföldi műveléssel hasznosítható talajok
A fotoszintézis és mechanizmusa Általános tapasztalat, hogy a növény fejlődéséhez, így természetesen a fotoszintézishez is fényre, hőre, vízre és szén-dioxidra (C02)-re van szükség. E tekintetben a fotoszintézis energiáját szolgáltató fényt a levelekben lévő klorofill nyeli el, és azt bonyolult kémiai folyamattal átalakítja. A fényenergia segítségével keletkezik a szén-dioxidból és vízből a cukor és az oxigén. Az így létrejött cukor képezi a növekedés elsődleges alapkövét. Természetesen borult időben, amikor kevés a fény, a fotoszintézis is csökkenten jelentkezik, sőt ilyenkor a szén-dioxid-felvétel is kevés, amelyet a levél a légző sztómanyílásokon keresztül vesz föl a levegőből. Jóllehet szén-dioxidra, amint azt már az előbbiekben is említettem - a növényvilágnak szintén nagy szüksége van a fotoszintézis biokémiai folyamatában. Télen a kertészkedés műveletére is nagyobb figyelmet kell szentelni. Ugyanis 1% fényveszteség általában 1% termésveszteséget okoz. Minthogy a pótmegvilágítás igen költséges, azért ajánlatos az üvegházakban évközben is alapos ablakmosást végezni és tiszta, világos fóliát alkalmazni. Nagyon hasznosnak ígérkezik az is, ha a fény iránt igényesebb növények sorai között fehér talajtakaró fóliát használunk. A fentiek után könnyű megérteni azt is, hogy télen az üvegházakban ritkábban ültessünk, mint ahogyan azt a növények nyáron kedvező fényviszonyok időszakában igényelnék. Ugyanis hosszabb ideig tartó alacsony fényintenzitáson a levél lemezek viszonylag vékonyabbak, és sokkal érzékenyebbek a növények a mechanikai sérülésekkel szemben is. Fényszegény időszakokban nagyon ajánlatos az ikersorokat úgy rendezni, hogy a növények ne szoruljanak össze, kissé V alakban széttartó legyen a huzalozás mert így több fény jut a sorok közé. Talajerózió A sík vidék talajtani problémáinak tárgyalása után a hegyvidéken uralkodó külső tényezők, illetve külső természeti erők, és ezeknek a talajokra gyakorolt káros hatásaival foglalkozunk röviden, amelyek a talajok termőképességét és a növénytermelést többé-kevésbé befolyásolják. Az Alföldön és a sík vidékeken a szikesség okoz súlyos gondokat, problémákat, mind a sekélyen, mind pedig a mélyen gyökerező növények termelésénél. A hegyvidékeken és a kisebb-nagyobb dombokkal tarkított területeken (pl. a Dunántúlon) pedig az ún. talajerózió által történő talajpusztulás okoz nagy károkat a mezőgazdaságnak. Sajnos nálunk a talajerózió pusztításának veszélyét a múltban nem vették eléggé figyelembe. Ennek talán egyik legfőbb oka, hogy hazánkban a talajerózió által létrejött különböző mértékű talaj mozgások, és azok típusai nem képződtek ki oly mértékben, sajátságos formákban és kombinációkban, mint az az Erdélyi-medencében látható, ahol a felületi és a mély erózió jellegzetes képződményei egyedülállóak a világon. A másik ok pedig az lehet, hogy a talajerózió tanulmányozásához mind az elméleti, mind pedig gyakorlati vonalon az összes természettudományi ismeretek segédlete szükséges. 108