Imre József: Termőföldünk (Budapest, 1998)
Hazánk síkvidékein és hegyvidékein szántóföldi műveléssel hasznosítható talajok
A biogazdálkodás és jelentősége T ápanyag-gazdálkodás Az utóbbi időben az igen nagymértékben pusztító rákbetegségeket és azok okozóit szerte a világon behatóan tanulmányozzák. Persze a több irányba lendült kutatás ma még eléggé szétszórt (nem átfogó) és így az eddig elért eredmények még további kutatásokat igényelnek. Noha az eddigi kutatások, megfigyelések már arra mutatnak, hogy a növények védelmére, és a gyomnövények kiirtására gyártott, és nagy mennyiségben alkalmazott vegyszerek is lehetnek részben a növényi és állati termékek és az ivóvizekbe jutott nitrát és nitritek fogyasztásával a rákbetegség okozói. Természetesen az előbb említett jelenségek nemcsak a növényvédelem kérdésével kapcsolatosak, hanem a talaj tápanyagállapotával is szorosan összefüggnek. Gondoljunk csak a humuszban elszegényedő, az erősen tömődött és kémiailag vegyszerezett talajban a tápanyagokat feltáró (és a talaj védelmét is szolgáló) mikroflóra pusztulására, vagy pl. a túlzott műtrágyázás által felhalmozódott sóknak a talajban végbemenő káros hatású kémiai reakcióira. Nyilvánvaló tehát, hogy e tekintetben a biogazdálkodás területén is olyan módszerekre van szükség, amelyek az optimális tápanyag-gazdálkodás mellett a különböző erősségű mérgező anyagokat tartalmazó adagolt műtrágyák káros hatásainak kiküszöbölését is biztosítaná, illetve azok mennyiségét jelentősen lecsökkentené. Állati trágyalevek és alkalmazásuk A felmerült kérdésekre és a feladatok megoldására az eddig végzett kísérletek közül célszerűnek, és nagyon gazdaságosnak ígérkeznek a sertés- és a szarvasmarhavizeletekből származó trágyalevek, amelyek hazánkban is nagy mennyiségben termelődnek, és bennük friss állapotban jelentős mennyiségű felvehető kálium és 72