Szűcs Endre: Vágóállat- és húsminőség (Budapest, 2002)

7. Az állatitermék-előállítás és állatvédelem, a könyezetterhelésre gyakorolt hatás

EEC-rendeletek megjelenése előtt is. Magyarországon a Biokultúra Egyesület és a holland SKAL jogosult ellenőrző és ta­núsító tevékenységre. Csak az a termék viselheti a „bio” megje­lölést a címkén, amelyre ezt a szervezetek engedélyezték. 7.2. Környezetkímélő, állat- és környezetbarát eljárások alkalmazásának szükségessége és biotermékek előállítási lehetőségei Az egészséges táplálkozást számos mozgalom, irányzat szolgálja, amit a natúr-, reform-, öko-, bio, organikus, stb. elnevezés érzé­keltet. A köztudatban nem mindig világos ezeknek a jelölések­nek a tartalma. Az itt tárgyalt témakörben a bio-, öko-, organikus jelölések ugyanazon minőséget jelentik, mert az európai nyelv­­használat nem egységes ezeknek a minőségeknek az elnevezésé­ben. Német, svéd, spanyol és dán nyelven az öko--, görög, fran­cia, olasz, holland és portugál nyelven a bio-, míg az angol nyelv­ben az organic szó jelzi azt a minősítést, amelyet szigorú előírá­sok, ill. feltételek teljesítése esetén szerezhet meg a termelő. A magyar nyelvben - a különböző külföldi forrásokból történt for­dítások következtében - mindhárom jelző használatos, amelyek közül legelterjedtebb a bio. A magyar jogszabály az ökológiai megjelölést használja. 7.3. A biogazdálkodás kialakulása és jellemzői A bio- vagy ökogazdálkodás a nitrogén-műtrágyázás elleni moz­galomként indult el Európában, a 1920-as években, mint vegy­szermentes élelmiszereket előállító gazdálkodás. Ebben az idő­ben dolgozták ki a komposztálás talajerő-utánpótlás módszerét is. Az 1950-es években a mezőgazdaság gépesítésére és kemizá­­lására adott válasz a jórészt hagyományos, természetes módsze­reket és anyagokat alkalmazó paraszti gazdálkodásra alapozott, tudatos biogazdálkodás, ami Németországból terjedt el. Az álta­188

Next