Szabó István: Vetésforgó és öntözés (Budapest, 2003)
AZ ÖNTÖZÉS - A növények vízgazdálkodása
AZ ÖNTÖZÉS Az öntözés az egyik legfontosabb agrotechnikai eljárás. Különösen nálunk az, mivel Magyarország éghajlata nagyon szeszélyes, és az utóbbi években nagyon száraz. Részletesebb ismertetése előtt azonban célszerű megismerni a növények és a talaj vízgazdálkodását, valamint azok szabályozási lehetőségeit. A növények vízgazdálkodása A víz az egyik legfontosabb növényi élettényező. Szerepe nagy jelentőségű a növények életében, és sokoldalú, fontos alkotórész. Az élő növény testének víztartalma 50-92%, a fás részek kevesebb, a lágyak több vizet tartalmaznak. A zöldségnövények víztartalma 88-94%. Jellemző, hogy még a légszáraz magvak és spórák is tartalmaznak 8-10% vizet. Fontos növényi tápanyag is, mivel a szerves anyag jelentős része a víz hidrogénjének felhasználásával épül fel. Tápanyagként azonban a növények csak a felvett víz 0,5%-át használják fel. A víz hőszabályozó szerepe szintén jelentős, mivel nem engedi a növényt túlságosan fölmelegedni. Ez nagy párolgási hőjének köszönhető, és főleg nyáron, nagy melegben van jelentősége. A vízleadás, párologtatás közismert neve a transzspiráció, a növény a felvett víz 95%-át használja fel. A növényben lévő ozmózishoz, valamint a turgornyomás létrehozásához és változtatásához szintén víz szükséges. A lágy növényi részek és szövetek merevsége ennek a nyomásnak köszönhető. A lankadás és hervadás a turgornyomás csökkenésének a következménye. Ezenkívül a víz a növényi tápanyagok oldó- és szállítóeszköze is, mivel a növények az ásványi tápanyagokat sóoldatok alakjában veszik fel. A növények élete, fennmaradása számtalan folyamat eredménye. Ezeknek az életfolyamatoknak a víz a legfontosabb alapfeltétele. 47