Magda Róbert - Marselek Sándor: Vidékgazdaságtan 2. Fejlesztési lehetőségek a vidékgazdaságban (Budapest, 2010)
7. VIDÉKI TÉRSÉGEK VERSENYKÉPESSÉGE
szabályozása megfelel az EU-s és nemzetközi szabályozási normáknak. A hazai termelők főként exportra termelnek. Az életszínvonal emelkedésével egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges táplálkozás, és ugyanakkor a mezőgazdasági termelésben jelentkező árutöbbletek kitörési pontok keresésére ösztönzik a gazdálkodókat, így az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdaságban tevékenykedők egy csoportjának teljes, illetve részben megélhetési alapul szolgálhat. 2005-től azonban jelentős visszaesés tapasztalható mind az ökológiai termelésbe vont terület nagyságát, mind az ökológiai gazdaságok számát tekintve, a gazdálkodók egy része ugyanis különféle más integrált programokba kapcsolódott a kedvezőbb feltételek és a magasabb támogatási összegek miatt. Az egyes gazdaságtípusok esetében a birtokméret tekintetében szignifikáns különbség alapvetően nem állapítható meg. Mindez azonban nem mond ellent azon sajátosságnak, amely szerint az ökológiai gazdaságok jelentős részére jellemző extenzívebb gazdálkodás indukálja is a nagyobb méretet, de az ok-okozati összefüggés fordítottja is igaz. Vizsgálataink szerint az ökológiai gazdálkodásnak átlagosan 7-27%-kal magasabb az éves munkaerő-szükséglete 100 ha mezőgazdasági területre vetítve a 2006- 2007-es esztendők vonatkozásában. Az ökológiai gazdálkodás költségigénye átlagosan 30-40%-kal alacsonyabb a hagyományos gazdálkodáshoz képest a vizsgált esztendők és gazdálkodói kör vonatkozásában. Az egyéni és a társas ökológiai gazdaságoknál az értékesítés nettó érbevétele nem éri el a konvencionális gazdaságokét az alacsonyabb termésátlagok és a fokozatosan csökkenő értékesítési átlagárak következtében, annak ellenére sem, hogy az agrártámogatások ennek a deficitnek az ellensúlyozását szolgálják. Míg az egyéni ökológiai gazdaságok jövedelmezőségi mutatói javultak a fennálló támogatási rendszer lehetőségeinek kihasználása, a minőségi termékek iránti kereslet növekedése, az értékesítési módok (biotermékek piaca, közvetlen termelői értékesítés), valamint a kedvezőbb időjárási feltételek következtében; addig a társas ökológiai gazdaságok 2006-tól már veszteségesen működtek. Ez utóbbi elsősorban az értékesítés nettó árbevételének csökkenésére vezethető vissza. A jelenlegi helyzetben megoldást jelenthet, ha az ökológiai gazdaságok piaci pozíciójuk erősítése, illetve javítása érdekében vertikális integrációkba tömörülnek, illetve az általuk előállított termékek hozzáadott értékét a feldolgozó kapacitások létesítésével, illetve bővítésével növelik (ALVINCZ - KOLTAI, 2009). Az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága A biogazdálkodás jelentősége szerte a világon növekszik, az ilyen fajta mezőgazdasági termelésbe bevont területek nagysága 2000 óta megduplázódott. 2005-ben kissé visszaesett, de azóta ismét folyamatosan nő, és 2007-ben már meghaladta a 32 millió hektárt. Ebből Európa a második legnagyobb részt képviseli Ausztrália és Óceánia után, biogazdálkodásba bevont területe 4,3 millió hektárról 7,8 millióra nőtt az ezredforduló óta. Az egyes országok közül Ausztrália bioterülete 12 millió hektár, ezzel önmagában mintegy 37%-át adja a világ összesennek, és további 6 ország ökoterülete haladja meg az 1 millió hektárt (Argentína, Brazília, India, Kína, Egyesült Államok és 73