Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás. Mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök-hallgatók részére (Budapest, 2001)
2. Nováky - Rácz - Vermes: A vízgazdálkodás alapjai - Vermes: A komplex vízgazdálkodás. Vízgazdálkodás és melioráció
get jelentenek a talaj kedvezőtlen fizikai és kémiai tulajdonságai, elsősorban a talaj rossz szerkezete, a pH és a sótartalom alakulása. Korlátozóan hatnak a hidrológiai tényezők és azok interakciói is, például a káros víztöbbletek, a tartós vízhiány és a rossz vízminőség. Ezek a korlátozó hatások abban nyilvánulnak meg, hog\> az adott termőhely viszonyai- nem elégítik ki a termesztett növény (faj, fajta) biológiai igényeit;- veszélyeztetik a rendszer saját megújuló képességét (talajpusztulás, leromlás);- veszélyeztetik, rontják vagy kizárják a megfelelő termesztéstechnológia alkalmazását, aminek következtében romlik a ráfordított munka hatékonysága. A melioráció célja a földhasználatot korlátozó valamely természeti tényező hatásának tartós javítása, a káros, illetve kedvezőtlen hatások lényeges és tartós mérséklése vagy megszüntetése abból a célból, hogy:- fenntarthassuk az adott földhasználat és a hozamok jelenlegi szintjét;- a meglévő földhasználat módosításával növeljük a terméshozamokat;- azonos vagy módosított földhasználat folyamán csökkentsük a fajlagos termelési ráfordításokat. A melioráció feladata adott területen a földhasználat értékének - más megfogalmazásban a mezőgazdasági terület teljesítőképességének (agro-ökológiai potenciáljának, AÖP) - tartós növelése- a földhasználat módosítása,- a hozamok növelése,- a költségek csökkentése, illetve- a termelési biztonság fokozása által. Agro-ökológiai potenciálnak (AÖP) nevezzük a termőhely teljesítőképességét, amelyet valamely referencianövény ott elért maximális termése fejez ki valamilyen valószínűséggel akkor, ha a termést nem a faj vagy a fajta biológiai termőképessége, illetve az alkalmazott termesztéstechnológiája limitálja, hanem a természeti környezet valamelyik tényezője. Értéke nem abszolút és nem örök, tehát időben és a körülmények változásával változhat. Mértékegysége t/ha (Petrasovits, 1989). A meliorációnak fizikai, kémiai és biológiai eszközei vannak, ezek együttes alkalmazásakor beszélünk komplex meliorációról. A melioráció komplexitása a melioráció egyes elemeinek leghatékonyabb tér- és időbeli kombinációját (arányait, sorrendjét) is jelenti. Ha szakmailag kívánatos is ezek együttes megvalósítása, ökonómiailag azonban ez nem mindig előnyös, illetve indokolt, tehát fontos az előzetes gazdaságossági elemzés. A komplex melioráció folyamán számos feladat, illetve beavatkozás végrehajtásáról kell dönteni, mindig az adott hely vagy térség jellegzetességeinek megfelelően. A melioráció elvi rendszerén belül- a légköri meliorációhoz tartoznak:- a szélhatás elhárítása, mérséklése, vagyis a szélerózió elleni védekezés,- a fagyelhárítás, illetve mérséklés (fagyvédelem),- a jégelhárítás, a jégeső és a jégverés elleni védelem,- a levegőminőség javítása,- a légköri aszály elhárítása, mérséklése; 137