Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás. Mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök-hallgatók részére (Budapest, 2001)
4. Rácz-Vermes: Mezőgazdasági vízhasznosítás - Vermes: Az öntözés
beavatkozások által előidézett eredményei tartoznak a vízgazdálkodás fogalomkörébe. Egy növényállomány vízháztartási helyzete lehet:- optimális,- szélsőséges,- a kettő közötti (átmeneti). Optimális helyzet, amikor a rendelkezésre álló víz a növénykultúra mindenkori vízigényét teljes egészében kielégíti, és nem is károsítja, természetes viszonyok között csak ritkán, legföljebb rövidebb-hosszabb időszakokra alakul ki, ennek tartós fenntartása csak zárt térben végzett termesztés esetén lehetséges. A szabadföldi növénytermesztésben a növényállomány legnagyobbrészt az átmeneti vízháztartási helyzetben van, amely a szélsőséges helyzetek - a káros víztöbblet, illetve a káros vízhiány - közötti valamilyen aktuális vízellátottsági állapottal jellemezhető, és az agrotechnika egyik fontos célja és örökös feladata - az egyéb létfontosságú feltételek megteremtése mellett - a növényzet számára minél kedvezőbb vízháztartási viszonyok kialakítása és fenntartása. Ezen a ponton találkozik a legteljesebben a növénytermesztés és a vízgazdálkodás, pontosabban a mezőgazdasági vízgazdálkodás célja is, hiszen mindkettő arra törekszik, hogy adott területen olyan vízháztartási állapotot alakítson ki, illetve tartson fenn, amelyben a víz nem válik a termesztés eredményességét jelentősen befolyásoló, illetve korlátozó tényezővé. Azok a vízgazdálkodási beavatkozások, amelyek egy-egy gazdaság termelési célkitűzéseinek teljesítése céljából egyazon gazdaság területén belül valósulnak meg, a mezőgazdasági üzemi vízgazdálkodás körébe tartoznak. A több gazdaság termelési célkitűzéseinek elérését célzó beavatkozások, valamint az egyes gazdaságok határain kívül eső intézkedések és létesítmények az üzemközi, illetve a térségi (nagytérségi) vízgazdálkodás körébe tartoznak. Ezeket azonban nem lehet mereven szétválasztani, mert többnyire minden üzemi szintű vízgazdálkodási beavatkozás igényel, vagy feltételez üzemközi, vagy térségi beavatkozásokat is, tehát mind a tervezésük, mind a megvalósításuk folyamán inkább a koordinációra, a szükségszerű összehangolásukra kell helyezni a hangsúlyt. A mezőgazdaságilag művelt területeken a növényzet által hasznosított talajrétegben és a növényállomány magasságának megfelelő légkörben bekövetkező vízmozgást, illetve vízállapotot a növénytermesztési tér, illetve - ha ott növényzet is van - a növényállomány vízháztartása fejezi ki. A termesztett növényállomány szabályozott, az ember által módosított és fenntartott ökoszisztéma, amely a növényekből, a gyökérzetükkel átszőtt talajból és a föld fölötti növényi részeket körülvevő levegőrétegből álló energia- és anyagcsererendszer. A növénytermesztés sohasem növényegyedekkel, mindig növényállományokkal foglalkozó céltudatos emberi tevékenység, amely a szabályozott növényi ökoszisztéma kialakítására, fenntartására és hasznosítására irányul, a mindenkori társadalmi szükségletek kielégítése céljából. A termesztett növényállomány fenntartása pedig magában foglalja nemcsak a növény közvetlen igényeinek kielégítését, hanem azokat a közvetett igényeket is, amelyeket a talajművelés, a vetés, a növényápolás, a növényvédelem, a betakarítás, vagyis a teljes agrotechnika optimális végrehajtásának követelményei meghatároznak. Ebbe beletartoznak mindazok a vízzel, illetve a vízháztartási helyzettel szemben támasztott 269