Fodor Béla (szerk.): Zuglói lexikon (Budapest, 2009)
A
13 A Alumíniumárugyár, XIV., Erzsébet királyné útja 57-61.1975 a reményeikben csalódott részvényesek, néhány éves hiábavaló várakozást követően, alacsony árfolyamon eladták részvényeiket. Balázs ügynökei útján családja részére megszerezte a vállalat részvénytöbbségét, amely ezáltal családi részvénytársasággá alakult át. Az kétségtelen, hogy a Balázs család a saját fényűző életmódjának folytatásához szükséges összegek kivételén túl, a nyereséget folyamatosan visszafordította a gyár bővítésére. Balázs másik módszere a gyárfejlesztéshez szükséges anyagi erőforrások képzésére az volt, hogy munkásait a budapesti fémipari munkásság általános helyzetéhez képest kedvezőtlenebb munkaidő- és bérezési viszonyok alapján dolgoztatta. A századfordulótól az I. világháború kitöréséig nincsen egyetlen év sem, amelynek sztrájkkrónikájában ne szerepeltek volna gyárának bérharcai. A magyar ipartörténetben, a krónikus tőkehiány miatt egyedülállónak nem tekinthető, sajátos gyárfejlesztési módszer eredményeként, meg a fokozódó piaci igények ügyes kiaknázásával a vállalat állandóan gyarapodott. 1913-ban a mérlegfőösszeg már megközelítette az 1 millió koronát. 1914-ben sikerült egyik vetélytársától, az Angol utca 8. szám alatt üzemelő Spindler Adolf-féle bádogárugyártól is megszabadulni, azáltal, hogy felvásárolták az anyagi nehézségekkel küszködő céget. Az I. világháború éveiben a hadimegrendelések tömkelegét kapta a gyár. Nemcsak a volt Spindler-féle gyárban, hanem a cég által megvásárolt Krolupper József Első Magyar Vasútjelző Lámpagyár Rt. Vük, Hunyadi utca 3. szám alatti telepén is a hadimunkákon dolgoztak. A munkáslétszám meghaladta az 500 főt. A béketermelésre történő átállás különösebb gondot nem okozott, mivel az alumíniumáruk továbbra is keresett termékek maradtak a piacon. Tény, hogy a háborús években megvásárolt két gyárat 1925-ben értékesítették. A vállalat alaptőkéjét 1 millió pengőben állapították meg. A gyártást kibővítették az alumíniumedények és háztartási készülékek körével. Az 1929- 1933. évi gazdasági válság nem törte meg a vállalat fejlődését. 1933-ban korszerű alumíniumhengerdét helyeztek üzembe. A vállalat vezetését Balázs László vette át. Irányításával további gyárbővítések történ-