Fodor Béla (szerk.): Zuglói lexikon (Budapest, 2009)
E
39 E és a kelet-európai országok maradtak. 1990/91-ben a rendszerváltás időszakában a BEAG alkalmazottainak létszáma a három gyárban meghaladta az 1600 főt. Tőketartalékai 681 millió forintot értek el. Gépparkja főként hiradásipari céltermelést szolgáló gépekből tevődött össze. Főleg stúdió, oktatási- és hangtechnikai rendszereket gyártottak. A vállalt jövő kilátásait alapvetően megváltoztatta a KGST piac összeomlása és a szovjet megrendelések elmaradása. A fejlettebb termékeket gyártó világcégek, a multinacionális vállalatok gyártmányaival az általuk uralt nyugat-európai és tengerntúli piacokon nem versenyezhettek. A BEAG privatizálására irányuló törekvések is eredménytelenül zárultak. 1993-ban megtörtént a vállalat felszámolása. A Fogarasi úti telepen lévő irodaházat részletekben bérbe adták újonnan alakult kisvállalatoknak. Eleonóra utca (Istvánmező, 1938.) Elöljáró 1950 előtt a fővárosi kerületek élén kerületi elöljárók álltak, akiket a főpolgármester nevezett ki. Zuglóban 1935 és 1950 között a következő hét elöljáró működött: -►Schmaderer Oszkár, Boros Pál, Hanzely József, Horváth Pál, Karczag Géza, Hajós György, Nagy József. Első Magyar Szállítási Vállalat Rt. (Egressy út 13.) 1889-ben alakult 1 millió korona alaptőkével. A vállalat célja a főváros területén a halottszállítás kulturális formában történő elvégzése. A fővárostól nyert iparengedély alapján temetkezéseket végzett, sírkövek készítését és felállítását is vállalta. Az elhunytak temetését megelőző ravatalozás és búcsúztatás 1925 előtt lakásukban történt, ezt követően szállították ki a koporsókat a temetőkbe. Ha a haláleset kórházban vagy másutt következett be, akkor az elhunyttal kapcsolatban két szállítási teendő is adódott: először lakására, majd a temetőbe kellett eljuttatni. A fővárosba több temetkezési cég működött. Közöttük a legnagyobb a francia nevű Entreprise des pompes funebres Rt. volt, amely szintén a vállalat érdekkörébe tartozott. A halottszállítás, az ünnepélyes temetés lebonyolítása, a sírkőkészítés és -állítás nyereséges tevékenységnek bizonyult. A vállalat már az első üzletévben félmillió forintot meghaladó tiszta nyereséget mutatott ki. A cég a belvárosban (Kígyó utca 1. szám) központi temetkezési irodát és több kirendeltséget nyitott az elhalálozások bejelentésére és a temetési megbízások megszerzésére. A központi telep mellett az egyes üzletágak vitelére több ingatlant vásároltak és rendeztek be az egyes üzletágak igényei szerint. A temetkezések mellett általános szállítási feladatokat is vállaltak s ingatlanspekulációval is foglalkoztak. A rövid életű Magyar Tanácsköztársaság fennállásának első napjaiban a főváros élére kiküldött három népbiztos a megdrágult temetkezésekre hivatkozással elrendelte a temetők és a temetkezési cégek köztulajdonba vételét, összevonását és az egységes temetések rendszerének bevezetését. A főváros lakosságának soraiban nagy felháborodást kiváltó rendelkezés rövid életűnek bizonyult. 1919. augusztus 1-jén a tanácskormány lemondott, majd az örökébe lépett szakszervezeti kormányt az ellenforradalmi csoportok augusztus 6-án megbuktatták. A temetkezési vállalkozások tulajdonát képező felszerelések, eszközök a mintegy négy hónapig tartó „szocializálás" időszakában annyira összekeveredtek, leromlottak és meghiányosodtak, hogy a cégek régi tulajdonosai nem voltak hajlandók vállalataik kártérítés nélküli visszavételére. A temetések szüneteltek. A főváros tanácsa ezért 1919. augusztus 7-i ülésén a szükséghelyzet feloldásának kényszerére hivatkozással az összevont vállalatot Budapest Székesfőváros Községi Temetkezési Intézete elnevezéssel saját tulajdonába vonta és elrendelte a temetkezések folytatását. A főváros tanácsa már ekkor kimondotta, hogy a temetkezések kegyeletetikai, szociális és rendészeti szempontokból indokoltan kizárólagosan hatósági feladatot képez. 1920 júniusában a kényszerhelyzetbe került temetkezési vállalkozók 1 millió korona megváltási díj ellenében átadták összes ingó és ingatlan vagyonukat az új főváros közüzem részére. 1925-ben új szabályrendelet közzétételével jogilag is rendeződött a budapesti temetkezések ügye. A temetések és a temetők fenntartását, a halottszállítást az új szabályrendelet hatósági feladatnak deklarálta. Kimondotta, hogy temetkezési vállalkozásokra a főváros területén iparengedély nem adható ki, megszüntette a lakásról