Hortay Olivér - Fűrész Gábor: Egy új hidegháború küszöbén. Három mítosz, amelyet megdöntött az orosz-ukrán konfliktus (Budapest, 2023)

Ahogyan a globális gyáva nyúl játékban az autók egyre nagyobb sebességgel robognak egymás felé, a viadal külső szemlélői és a folyamatok elszenvedői számára észszerűnek tűnő magatar­tás egyre messzebbre sodródik a játékosok belső realitásától. Az „akkor még jó ötletnek tűnt” típusú döntések olyan negatív spirált eredményeznek, amelyben a következő logikusnak tűnő lépés - a spirál egészének abszurditása ellenére - újra és újra lefelé mutat. A hazárdjátékok csapdája, hogy a résztvevők egyre inkább a már feltett vagy elbukott, és nem a még meglévő erőforrásaik miatt aggódnak. Az, hogy valaki elrántja a kormányt, kisétál a kaszinóból vagy negatív pozíciót zár a tőzsdén, egyúttal azt is jelenti, hogy a vereség véglegessé válik, és a költségeit le kell írnia. Amikor egy szerencsejátékos annak reményében vesz fel kölcsönt, hogy abból tovább játszhat, így lehetősé­get adva magának korábbi veszteségei ledolgozá­sára, döntését többnyire azzal indokolja, hogy ha nem így járna el, akkor a veszteség biztossá válna. Márpedig ilyen esetekben hiába mondja egy külső szemlélő, hogy a játék egésze káros és a folytatás felelőtlen, mert az, aki növekvő sebességgel robog egy másik autóval szembe vagy fizetése egy részét elveszítette a rulettasztalnál, mára spirálban van. 1 SzázadveG

Next