Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve - Szent István kézikönyvek 5. (Budapest, 2001)

Scitovszky János hercegprímás 1857. augusztus 14-én a következő sza­vakkal kezdte püspökeihez intézett körlevelét: „A magyar vallásos irodal­mat illetően a legérzékenyebb hiá­nyosság az egyháztörténet terén van.” Sajnos, ez a megállapítás részben még ma is helytálló. Igaz, ilyen tárgyú művek kiadására a II. világháború utáni évtizedekben nem nyílt lehe­tőség, s ha mégis megjelenhetett néhány egyháztörténeti munka, a fennálló rendszer cenzorai gondosan kitörölték a marxista-leninista ideoló­giával összeegyeztethetetlen része­ket. Ennek fényében érthető, hogy Adriányi Gábor könyvének első ki­adása (1974) csak önerőből jelen­hetett meg - Münchenben. Az egyháztörténet kézikönyve egyetlen kötetbe sűríti kétezer év eseményeit. Ilyen körülmények közt az anyag tömörítése ugyan felveti a válogatás problémáját, ám a szerzőt ebben nem egyéni, hanem tárgyi szempontok vezették. Műve így a ter­jedelemhez viszonyítva maximális tel­jesítményt nyújt, különösen, ha figye­lembe vesszük a bőséges irodalom­­jegyzéket, mely lehetőséget ad arra, hogy az olvasó a felvetett problémát tovább tanulmányozhassa. Adriányi Gábor az első kiadás után negyed századdal kibővítette könyvét az elmúlt időszak eseményeivel, így a Szent István Társulat a kézikönyv új kiadásával 2000 év történetének naprakész krónikáját adja az Olvasó kezébe.

Next