Almanach naptárral 1889. évre (Budapest, 1888)

17 délelőttje e tekintetben teljesen átváltoztatta a kon­­klave jellegét. A személy körül váratlan gyorsasággal, feltűnő határozottsággal történt megállapodás, oly­annyira, hogy valónak látszék Ferrieri bíboros ama megjegyzése: ez nem lesz electio, hanem inspiráczió! A franczia bibornokok Bilio felé hajoltak, akit egyszer IX. Pius így mutatott be a párisi érseknek: »Ecco il mio successore!« A spanyolok az előttük igen kedves emlékben élő, nagy rokonszenv- és tiszteletnek örvendő Franchi bibornok körül sorakoztak; ezek és az osztrák, valamint magyar bibornokok már az első napon egyesültek egy harmadik érdekében, akit az olasz bibornokok többsége is IX. Pius utódjául ki­szemelt. Azt mondák, — ám szabadjon kételkednünk e mondás helyességében, — a pápaválasztás gyors és sze­rencsés lefolyását jelentékeny mérvben elősegítette a papahileseh csekély száma. Ellenkezőleg; soha nem volt még konklave együtt, amelyben oly nagy szám­ban lettek volna méltók és arravalók a pápai tiarára. IX. Pius életében bizonyos időrend szerint szerepel­tek, úgy a közbeszédben, mint a Vatikán termeiben a nagy pápa praesumtiv utódai. Sixtus Riario-Sforzát, a nagynevű nápolyi érseket egész élete végéig IX. Pius utódának tartották. Őt követte Panebianco, a kiről egy régi jóslat hangoztatta, hogy a hármas tiara örököse leend. Csak Antonelli bibornok halála után jött számításba Pecci JoáJcim bibornok, akinek mint püspöknek, nagy hire volt; pápai életkorral is hirt, mert immár hatvannyolca éve^volfftehát nem Almanach.

Next