Bártfai Szabó László: A Forgách család története (Budapest, 1910)
34 más alá a sziklába vájt pinczék még romjaiban is meglepik. Az épitkezés egymásutánját az anyagból ma is világosan fel lehet ismerni; érdekes, hogy itt is a legrégebben épült részek állanak a legjobban ellen a romok felett tomboló viharoknak, a természet mindent elsimítani törekvő erőinek. Magát az alaprajzot nézve első tekintetre láthatjuk, hogy a vár 1295-ben még nem volt a maga egészében fölépítve. Megvolt az épülettömeg középső része, a felsővár. Ezt osztotta fel egymás közt a négy testvér olyként, hogy az épületek tagoltsága szerint két részt jelöltek ki, a melyek mindegyikének volt megfelelő lakóháza, bástyája, külön udvara, tornya, tehát külön kerek egészet képezett a vár területén belől. Az oklevél érdekes leírását a mellékelt alaprajzra alkalmazva igy képzelem el a várnak első felosztását. A palatium, a várurak palotája (126—33.) kétemeletes hosszú épület, ennek közepe (30—31.) volt Tamás úr lakóháza. Ennek a sarkától indul ki a felosztó vonal délfelé; tőle keletre a félkörives torony és a palota kissebb része (minor pars magni palatii cum minori turri, vagyis a 32, 33 és 38 sz.) jutott Ivánkának. Ehhez tartozott a 36, 40, 43 sz. bástyák megvédése, a 37, 44 és 41 sz. udvarok gondozása. A leírás megnevezi a 43. számmal jelölt régi vízgyűjtőt, a mellette szögletekben húzódó várfalat és a 42. sz. jelölt Parczan nevű bástyát. A kiinduló ponttól nyugatra eső nagyobb palotarész és a négyszögü nagy torony (alia vero pars ipsius magni palatii cum maiori turri a parte occidentali, 26, 27, 28, 29 és 14 sz.) lett András és Miklós testvéreké. Az ő feladatuk volt a 19. és 22. számmal jelölt bástyák megvédése, a 13. és 25. sz. udvarok gondozása is. Tamásnak egyelőre különálló várrész nem jutott, de fentartotta igényét a váron kívül eső, közvetlen szomszédságában fekvő sziklacsucsra (extra ipsum castrum super Alpem seu lapidem, a 45—50. sz. épületek helyére,) hogy ott ő is hasonló várépületet emelhessen. Kijárata volt a várnak délre és észak-felé. Az alatta elterülő nagy erdőket olyanfélekép osztották fel, hogy az említett sziklacsucstól kiindulva keletről nyugatfelé körüljárták a várhegy alját. A sziklacsucs körüli rész, (a hol ma a gesztenyés terül el,) Tamásé lett, itt volt egy