Bartha József: Alexandriai Szent Katalin verses legendája - Irodalomtörténeti olvasmányok 4. (Budapest, 1906)

BEVEZETÉS. A Katalin-legenda forrása és földolgozásai. Középkori vallásos költészetünknek egyik legkiválóbb elbeszélő alkotása Alexandriai szent Katalin verses legendája. Ha e költői legendánk forrását kutatjuk, végső fokon az Arany-legenda (Legenda aurea) címen ismeretes gyűj­teménynél kell megállapodnunk, amelynek szerzője Vora­­ginei Jakab XIII. századi dömés szerzetes. Itt találjuk meg először szent Katalin csodás történetét s innen sarjadtak ki az összes nemzeteknek e szentről szóló legendái, amelyek nem csekély számmal vannak. E legenda nálunk is nagy kedvességnek örvendett, amit leginkább bizonyít az a körülmény, hogy kódex-irodalmunkban több földolgozásával találkozunk. Ilyenek a Debreceni-kódex és az Érdy-kódex prózai legendái és az Ersekujvári-kódex­­nek nagy verses legendája, amely jelen tárgyalásunknak fő anyagát teszi. Az első két kódex legendájának közvetetlen forrása Temesvári Pelbárt Sermones Pomerii de Sanctis című beszéd-gyűjteményének megfelelő darabja. Mind a kettő, de főkép az Érdy-kódex meglehetős hűséggel követi Pelbárt prédikációjának menetét, úgyhogy sok helyütt szinte szószerint való fordítást kell bennük látnunk. Az Érsekujvári-kódex verses legendájának már nem talál­hatjuk meg ilyen közvetetlen forrását sem az idegen (latin) legendákban, sem a Pelbárt-féle prédikációkban. Az 1*

Next