Coloma, Luis: Boy - A Nemzeti Újság aranykönvtára (Budapest, 1925)
P. Luis Coloma
P. LUIS COLOMA. Inter arraa silent Musae. A fegyverek zajában alig néhány ember vett tudomást arról a szomorú eseményről, mely a spanyol s vele a katholikus szépirodalmat érte. 1915. június 10-én reggel két órakor vívta halálharcát a jezsuiták madridi fogadalmi házában térdenálló társaitól környezve ; huszonöt perc múlva fölrepült lelke ahhoz az Úrhoz, akit néhány pillanattal előbb szólítgatott ez édes, utolsó szóval életében : «Ah, én Jézusom 1» Merevedő kezében az olvasóval, mintegy az üdvösség horgonyával halt meg P. Luis Coloma у Roldán. Bár az irodalommal már a Jézus Társaságába lépte előtt foglalkozott, neve mégis csak később vált híressé bájos novellái s regényei által, melyek Spanyolország legelső írói közé tartozónak hirdetik. Elismerte ezt a spanyol Akadémia s egyéb társulatok, melyek egymás után beválasztották tagjaik közé ; el Amerika, amely müveinek legmohóbb fogyasztói közé tartozik ; el az egész művelt világ, hisz majd minden nyelvre lefordítva sok helyütt közkézen forognak legjobb alkotásai. Helyesen jegyezte meg egy kiváló madridi hirlapíró, hogy nincs a világon ismertebb jezsuita P. Luis Colománál. Szenvedélyes kritikák folytak mindenfelé szent Ignác e kiváló fiáról s az utóbbi időkben mindén súllyalbíró mübiráló hol mellette, hol ellene forgatta pennáját. Széleskörű irodalmi tevékenysége közben sem feledkezett meg arról a ruháról, melyet viselt, sem pedig arról, hogy a kéz, mely betűvel rótta végig a papirost, aznap reggel a tisztaság és igazságosság Urának szentélye és zsámolya volt. Papvolta, mint oly sokszor tapasztalható a spanyoloknál, mondja róla R. Beer, nem korlátozta, hanem csak mélyítette és tágította világnézetét. 1*