Cséplő István: Utmutatás ifjúsági egyesületek alakítására és vezetésére (Budapest, 1923)
ÚTMUTATÁS ifjúsági egyesületek alakítására és vezetéséibe. I. Ifjúsági egyesületek alakítása. Megpróbált nemzetünk jövője nagyrészt a magyar ifjúság kezében van. Erős, lelkes, elszánt ifjúság: a nemzet feltámadása; vánnyadt, lomha, gyáva ifjúság: a nemzet halála. Amiért is parancsoló kötelességünk a magyar ifjúság nevelése, gondozása. A városi és tanuló ifjúságról csak történik valahogy gondoskodás, de — fájdalom — a magyar faluk ifjúsága magányos, gondozatlan fává lesz a nagy magyar embererdőben, ahogy kikerül az iskolából. Ne csodálkozzék aztán senki, ha felügyelet és jótékony irányítás hiányában, a falusi ifjúság hamarosan ellomposul, eldurvul, rakoncátlanná, könnyelművé, duhaj osan tiszteletlenné válik s elveszti az iskolában jól-rosszul megalapozott hit és erkölcsi világnézetét. Hanem hát bizonyos, hogy sok minden máshogyan történnék, ha az iskolából kikerült falusi ifjúság nem volna afféle oldott kéve. A minthogy más állapotok is vannak azokon a ritka helyeken, ahol a kévét kötelék tartja össze szorosan: ahol ifjúsági egyesületek működnek. Aki szereti ezt a széttépett hazát, meghurcolt magyar faját, annak nem kell sokat magyaráznom, hogy mennyire fontos és szükséges a nehéz, felhős jelenben az ifjúsági egyesületek alakítása, az ifjúság tömörítése. Bizony megbocsáthatatlan hibát követne el különösen a lelkészkedő papság és tanítóság, ha nem 1*