Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei. 1200-1408 (Budapest, 1933)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Mikor a magyar és jövevény nemzetségekről aka­runk rövid tiszta képet rajzolni, akkor egy tényt nagyon határozottan kell kiemelnünk: azt, hogy a honfoglalástól 1200 tájáig három évszázadon keresztül a XI. századi 321 törvénycikkelyben s a hiteles oklevelekben soha sincs szó genusokról, nemzetségekről, ellenben a XIII. és XIV. század történeti emlékeiben egész rendes dolog és kprjellemző a nemzetségek emlegetése és igen sok vitéznél jelzik, hogy melyik ismertebb elődnek rokonságából való az illető lovag és birtokos vagy papi ember vagy női személy. A XIII—XIV. század már nem elégszik meg a személy egyetlen nevének és atyjának megemlítésé­vel — ami nem kötötte össze a rokon családtagokat —, hanem hozzáteszi mintegy vezetéknévként a tágabb rokonság megjelölését is. Ezt a két századot a vezeték­név keresése s ennek "de genere N.» alakban való meg­találása jellemzi. S ezt ritkán a szolgáknál is tapasz­taljuk. Az 1211. évi tihanyi egyházi szolganépek felsorolásában ismételten szó van a szolgaállapotú jobbágyok és udvarnokok egy-egy neméről (de genere Ulos, Mot), vagyis ismertebb szolga rokonságához való tartozásáról. Azért nem beszélünk egyszerűen és sokat ígérőn 1*

Next