Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt. A pápai követek jelentései alapján (Budapest, 1884)
Előszó
ELŐSZÓ. Napjainkban a történetírásnak új és minden eddiginél gazdagabb kútforrása nyílt meg a diplomatiai jelentésekben. A hatalmasságok által idegen államokba küldött követek, hivatásuk természetéből folyó kötelességnél fogva, épen azokra irányozzák figyelmöket, a mik a történetíró szemeiben a leglényegesebbek. Az a föladatuk, hogy az események fejlődéséről és folyamáról, a mérvadó egyéniségek jelleméről és működéséről hű informatiókat szerezzenek, a legbensóbb ragokat és legtitkosabb czélzatokat leleplezzék. És habár természetesen őket is folytonosan környezi az a veszedelem, hogy saját szellemök elfogultsága és itéletök fogyatékossága, vagy a velők szemközt álló kormányférfiak ügyessége tévedésbe ejti, — a miért is irataik, csak úgy mint egyéb okmányok, a történeti kritika tűzpróbája alá bocsátandók; — mégis küldőikhez intézett jelentéseikben, koruk