Jelenits István (szerk.): Sík Sándor összegyűjtött versei (Budapest, 1976)
„Úgy érzem, éppen annak elérésében volt némi részem, hogy a katolikus irodalom levetkőzte nálunk is speciális, szűkkörű jellegét és kibontakozott mellékszobaszerű, kissé csak tűrt, kissé egzotikumszerű helyzetéből, kivívta természetes helyét az írói köztudatban is és a közönség érdeklődésében is. Ezt persze csak úgy érhette el, ha végképpen levetkezi a sekrestyéi ruhákat, kinő a hitbuzgalmi és pedagógiai eszköz-irodalom szűk kereteiből, egyáltalán: megszűnik program-irodalom lenni és lesz, mint minden nevére méltó művészet, az egész-ember belső átéléseinek egyénien és szabadon művészi kifejezése.” (Interjú Sík Sándorral - Keleti Újság, 1939.)