Jelenits István (szerk.): Sík Sándor összegyűjtött versei (Budapest, 1976)

„Úgy érzem, éppen annak elérésé­ben volt némi részem, hogy a ka­tolikus irodalom levetkőzte ná­lunk is speciális, szűkkörű jellegét és kibontakozott mellékszoba­­szerű, kissé csak tűrt, kissé egzo­tikumszerű helyzetéből, kivívta természetes helyét az írói köztu­datban is és a közönség érdeklődé­sében is. Ezt persze csak úgy ér­hette el, ha végképpen levetkezi a sekrestyéi ruhákat, kinő a hitbuz­­galmi és pedagógiai eszköz-iroda­lom szűk kereteiből, egyáltalán: megszűnik program-irodalom len­ni és lesz, mint minden nevére méltó művészet, az egész-ember belső átéléseinek egyénien és sza­badon művészi kifejezése.” (Interjú Sík Sándorral - Keleti Új­ság, 1939.)

Next