Kempis Tamás: Mária követése (Budapest, 2007)

A magyar fordításról

költői formákba öntött canticum, ahogy ő nevezi a Szűzanyáról szóló verseket. A kötet jól mutatja, hogy Kempis Tamás, a lelki élet egyik legnagyobb mestere, nagy szónok és nagyon jó költő volt. Prózai szövegeiben is feltűnő - olykor a magyarban is - a nagyon szépen szer­kesztett mondatok sora, melyekben a legmíve­­sebb retorika értékei ragyognak fel. Kantikumai latin szövegének közlésével versművészetét szeret­tük volna közelebb hozni a magyar olvasókhoz. A kantikumok egy része versszakokra tagolt rímes sorokból áll, más részük szabad versnek tűnik, de valamennyi gregorián dallamra, liturgikus hasz­nálatra készült. Nagy meglepetést okozott — ami a liturgia- és irodalomtörténészeknek evidencia lehet -, hogy Kempis szövegek magyar egyházi népénekként él­nek. Az Úr születéséről szóló, Dies est laetitiae kez­detű kantikum (lásd 179. old.) Nagy örömnap ez ne­künk kezdettel, és az In dulci jubilo (lásd 215. old.) a Kájoni Cantionale Catholicum gyűjteményében és az Éneklő Egyház énekei között megtalálható. A német kiadáshoz képest többletként közöljük a 14. kantikumot Babits Mihály, a 22/23. kantiku­­mot Sík Sándor műfordításában. Dr. Diós István 23

Next