Kempis Tamás: Mária követése (Budapest, 2007)
A magyar fordításról
költői formákba öntött canticum, ahogy ő nevezi a Szűzanyáról szóló verseket. A kötet jól mutatja, hogy Kempis Tamás, a lelki élet egyik legnagyobb mestere, nagy szónok és nagyon jó költő volt. Prózai szövegeiben is feltűnő - olykor a magyarban is - a nagyon szépen szerkesztett mondatok sora, melyekben a legmívesebb retorika értékei ragyognak fel. Kantikumai latin szövegének közlésével versművészetét szerettük volna közelebb hozni a magyar olvasókhoz. A kantikumok egy része versszakokra tagolt rímes sorokból áll, más részük szabad versnek tűnik, de valamennyi gregorián dallamra, liturgikus használatra készült. Nagy meglepetést okozott — ami a liturgia- és irodalomtörténészeknek evidencia lehet -, hogy Kempis szövegek magyar egyházi népénekként élnek. Az Úr születéséről szóló, Dies est laetitiae kezdetű kantikum (lásd 179. old.) Nagy örömnap ez nekünk kezdettel, és az In dulci jubilo (lásd 215. old.) a Kájoni Cantionale Catholicum gyűjteményében és az Éneklő Egyház énekei között megtalálható. A német kiadáshoz képest többletként közöljük a 14. kantikumot Babits Mihály, a 22/23. kantikumot Sík Sándor műfordításában. Dr. Diós István 23