Prohászka Ottokár - Concha Győző - Schütz Antal - Harsányi Lajos - Reiner János (szerk.): Dante-emlékkönyv (Budapest, 1924)

A középkori szellemi élet összefoglalása a Divina Commediában

a megjelenítést adta. Nem a tudós Dante, nem a theologus vagy philozófus Dante, nem a polyhistor Dante a halhatatlan, hanem Dante Alighieri, a költő s a D. Commedia nem a világnézet miatt, nem az erudiciós kibélelés miatt megy műremek számba, hanem csakis az alakítás, a Jiobjav? miatt. A politikára, a gibelin aspirációkra, az olasz városok harcaira, a számkivetettnek panaszaira ki nem térek, csak azt akarom kiemelni, hogy jóllehet az örökkévalóság hierarchiája érződik meg mindenen, amit Dante a D. Commediá­­ban tárgyal, azért mégsem fordul el sehol a reális világtól. Annak a tarka, pajkos, önző, szilaj és hiú és kegyetlen életnek sehol sem oltja ki színeit, hanem ellenkezőleg kigyujtja azokat. Azok lángolnak, csábítanak; a tiszta tüzek fojtó füsttel váltakoznak. Az élet, a világ, a test és vér, az imperium s a kúria emberi valóságukban s gyarlóságukban mutatkoznak be. A nagy világtörténelem, Itália s Firenze végzetei, egész tarka, bűvös s bűnös élet a D. Commedia szinpadán játszódnak le. Ebből való az a nagy különbség a D. Commedia s például Kempis Tamás lmitatio-ja közt. Kempis is ír az örökkévalóságról, a világ hiú­ságáról s az élet nagy céljairól, de úgy, mint aki a világnak hátat fordított s aki a klauzú-1 6

Next