Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)
"C" rész: A politikai teológiája
területek összefüggés nélkül és ellenségesen állnak egymás mellett, minden szervezettség ellenére.”5 Megállapíthatjuk, hogy az erkölcsről a technika javára történő lemondás elsősorban egyáltalán nem azon nyugszik, hogy fáradságos volta miatt elmenekültek volna az erkölcs elől, hanem ésszerűsége került gyanúba. Nem lehet ugyanúgy ésszerűen levezetni, mint egy készülék működését. Amint azonban ezt egyszer az ész mércéjévé emeljük, a klasszikus erkölcs mindenképp csak az ésszerűtlenség terepére utalható. Időközben sorakoznak a kísérletek az erkölcs „egzakt” bemutatására. Ilyen vagy olyan formában aztán a kalkulálás típusára vezetik vissza, egy cselekvés kedvező vagy kedvezőtlen hatásai közt lévő viszony kiszámítására. Ezzel azonban az erkölcs mint olyan búcsút mondott. Mert nem létezik már az önmagában vett jó és önmagában vett rossz, hanem csak az előnyök és hátrányok felsorolása, amin az a tény sem változtat, hogy biztosítanak róla, hogy általában véve körülbelül maradunk annál, amit eddig a cselekvés maximájának tekintettek. Ezzel azonban a jog is elveszíti a lába alól a talajt. Nem tudom megállni, hogy ne idézzek itt egy példát a müncheni bíróság gyakorlatából. Ez számomra rémisztőén világossá teszi a jog lényege elveszésének folyamatát jogrendszerünkben. A legutóbbi időben legalább kétszer utasították el a vallásgyalázás miatti keresetet abból az okból, hogy a közbékét nem veszélyezteti az illető ügy. Itt most eltekintek a mindenkori kereset jogalapjára vonatkozó kérdéstől; ami érdekes, az egyedül az elutasítás megindokolása. Mert ez az indokolás ebben az esetben felszólítást tartalmaz az ököljogra. Ha a sértettek arra határozták volna el magukat, hogy nyilvános zavargásokat keltenek 5 R. Guardini, Religiöse Gestalten in Dostojewskijs Werk, München 19776, 427. 266