Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)
"C" rész: A politikai teológiája
ügyük mellett, akkor komolyan mérlegelni kellett volna az esetet - hisz erre megy ki a játék. Ez viszont azt jelenti, hogy már egyáltalán nem jogilag védett értékek védelméről van szó, hanem az ellentétes érdekek összeütközését igyekeznek elkerülni. Ez természetesen logikus, ha az erkölcsit mint olyant többé már nem ismerik el védelemre méltó jogi értéknek, mert a szubjektív tetszés tárgyának tűnik, ami csak akkor lesz jogilag releváns, ha eközben a közbékét veszély fenyegeti. Az erkölcsi ész hatályon kívül helyezésének az a következménye, hogy a jog már nem hivatkozhat az igazságosság alapképére, hanem csak az uralkodó nézetek tükre lesz. De mindenki érzi, hogy ilyen módon nem építhető igazságosság. Az igazságosság ideológiailag rögzített típusához való menekülés, amely látszólag a történelem tudományosan biztosított értelmezéséből ered, így szinte elkerülhetetlenné válik. Az alapvető erkölcsi konszenzus helyreállításának kérdése társadalmunkban ezért egyben az állam és a társadalom túlélésének kérdése is. c) Hadd hozzak még egy harmadik szempontot is, amely átöleli és elmélyíti az előző kettőt. Ismét egy példával szeretném érzékeltetni. Röviddel ezelőtt arról kérdezgettem egy barátomat az NDK-ból*, hogy véleménye szerint mi áll amögött az újból felerősödő vágy mögött, hogy kiszabaduljanak az ottani államból és Nyugatra jöjjenek - vajon a hajtóerő a lelkiismeret ellenállása az ideológiával szemben? Ő azt mondta, hogy különböző okai vannak a folyamatnak, többek közt azt utoljára megnevezett is. De az egyik egyáltalán nem ritka ok egészen más természetű: kitartóan beleverték az emberek fejébe, hogy ez az élet az egyetlen és az ember nem várhat más boldogságot, mint a jelenbelit. Ezen háttérrel viszont a szocializmusbeli élet olyan * NDK: Német Demokratikus Köztársaság. Az egykoron a szovjet érdekszféra alá tartozó Németország. 267