Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)

"C" rész: A politikai teológiája

ügyük mellett, akkor komolyan mérlegelni kellett volna az ese­tet - hisz erre megy ki a játék. Ez viszont azt jelenti, hogy már egyáltalán nem jogilag védett értékek védelméről van szó, ha­nem az ellentétes érdekek összeütközését igyekeznek elkerül­ni. Ez természetesen logikus, ha az erkölcsit mint olyant többé már nem ismerik el védelemre méltó jogi értéknek, mert a szub­jektív tetszés tárgyának tűnik, ami csak akkor lesz jogilag rele­váns, ha eközben a közbékét veszély fenyegeti. Az erkölcsi ész hatályon kívül helyezésének az a következménye, hogy a jog már nem hivatkozhat az igazságosság alapképére, hanem csak az uralkodó nézetek tükre lesz. De mindenki érzi, hogy ilyen módon nem építhető igazságosság. Az igazságosság ideológiai­lag rögzített típusához való menekülés, amely látszólag a törté­nelem tudományosan biztosított értelmezéséből ered, így szinte elkerülhetetlenné válik. Az alapvető erkölcsi konszenzus hely­reállításának kérdése társadalmunkban ezért egyben az állam és a társadalom túlélésének kérdése is. c) Hadd hozzak még egy harmadik szempontot is, amely át­öleli és elmélyíti az előző kettőt. Ismét egy példával szeretném érzékeltetni. Röviddel ezelőtt arról kérdezgettem egy barátomat az NDK-ból*, hogy véleménye szerint mi áll amögött az újból felerősödő vágy mögött, hogy kiszabaduljanak az ottani állam­ból és Nyugatra jöjjenek - vajon a hajtóerő a lelkiismeret ellen­állása az ideológiával szemben? Ő azt mondta, hogy különböző okai vannak a folyamatnak, többek közt azt utoljára megneve­zett is. De az egyik egyáltalán nem ritka ok egészen más termé­szetű: kitartóan beleverték az emberek fejébe, hogy ez az élet az egyetlen és az ember nem várhat más boldogságot, mint a je­lenbelit. Ezen háttérrel viszont a szocializmusbeli élet olyan * NDK: Német Demokratikus Köztársaság. Az egykoron a szovjet érdek­szféra alá tartozó Németország. 267

Next