Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)
"C" rész: A politikai teológiája
teszi állítólag lehetővé. Megszűnt az igazságkeresés kötelessége és kételkedés az átlagmagatartás, valamint az ebből származó szokások iránt. Elégséges, ha meg vagyunk győződve saját magunkról, mint ahogy megfordítva is, elég ha alkalmazkodunk a többiekhez. Az ember saját felszínes meggyőződésére redukálódott és minél kevesebb mélységgel rendelkezik, annál jobb neki. Ami ebben a beszélgetésben csak mellékesen tudatosult bennem, az kicsivel később metsző élességgel mutatkozott meg a kollégáimmal folytatott vitában, ahol a téves lelkiismeret igazoló erejéről volt szó. Valaki azt vetette ezzel az állítással szembe, hogy ha ez általánosan érvényes lenne, akkor azok az SS emberek is igazolva lennének és a mennyben kereshetnénk őket, akik fanatikus meggyőződéssel teljes lelkiismereti bizonyossággal hajtották végre gonosztetteiket. Másvalaki erre azt válaszolta nagy magától értetődéssel, hogy valóban így áll a helyzet: Egyáltalán nem kétséges, hogy Hitler és tettestársai, legmélyebben meggyőződve ügyükről, egyáltalán nem cselekedhettek másként és ezért - tettük minden objektív rettenetessége ellenére - szubjektíve erkölcsösen cselekedtek. Mivel tehát lelkiismeretüket követték - még ha az félre is volt vezetve -, cselekedetükről el kell ismerni, hogy az az ő számukra erkölcsös volt és ezért nem kételkedhetünk örök mentségükben. Ezen beszélgetés óta teljes bizonyossággal tudom, hogy valami nem stimmel a szubjektív lelkiismeret igazulást hozó erejéről szóló elméletben, s hogy - más szavakkal - téves az a lelkiismeret-fogalom, amely ilyen eredményekre vezet. A legszilárdabb szubjektív meggyőződés és a kétely meg az aggály ebből következő hiánya sem teszi igazzá az embert. Harminc év múlva a pszichológus Albert Görresnél találtam meg tömör szavakban összefoglalva azokat a felismeréseket, amiket akkoriban próbáltam lassanként megfogalmazni és ezek kibontása képezi 304