Rokay Zoltán: Filozófiatörténet III. Legújabb kor (Budapest, 2018)
A Friedrich Nietzsche halálától (1900) az ezredfordulóig (2000) tartó időszak a filozófiatörténetírás legnehezebb korszaka. Ez a rövid évszázad áll hozzánk legközelebb. Ezért úgy tűnik, csak az „anamorfózis” sajátságos látásmódját tudjuk annak elmondásánál, elbeszélésénél alkalmazni. Jellemző a XX. század filozófiatörténetére, hogy száz év alatt a „jeles” gondolkodók többet „öszszefilozofáltak” és „összeírtak”, mint az azt megelőző 2500 évben (Thalésztől Nietzschéig). Mi kerüljön ebből „megtárgyalásra”, és mi maradjon ki? Ez mindenkor kizárólag a szerző döntésén múlik. Legjellemzőbb a XX. századra az a kegyetlen ellentmondásosság, amelynek az olvasók nemcsak tanúi, hanem sok esetben szenvedő alanyai is: egyrészt az addig soha nem tapasztalt haladás a tudományok és műszaki vívmányok terén, másrészt a háborús pusztítások és az a kegyetlenség, amely hangzatos szólamokkal semmibe veszi az emberi méltóságot - amint ez már szinte elcsépelt mondássá vált.