Schütz Antal: Dogmatika 2. A Katolikus hitigazságok rendszere (Budapest, 1937)
Negyedik értekezés: A megváltás
2 64. §. A MEGVÁLTÁS TITKÁNAK ELŐTERJESZTÉSE in Christo Jesu II 1887 ; F. A. Stentrup Soteriologia 2 k. 1889 ; A. Ritter Christus der Erlöser 1903; J. Riviere Le dogme de la rédemption. Étude historique 1905 ; Étude théologique 1914 ; J. Lamiane La rédemption 1911 ; E. Hugón Le mystére de la rédemption 1911. Történetiek : C. van Crombrugghe De soteriologiae Christianae primis fontibus 1905 ; Ströter Die Erlösungslehre des h. Athanasius 1894; Weigl Die Heilslehre des h. Cyrill V. Alexandrien 1905; R. Guardini Die Lehre des h. Bonaventura von der Erlösung 1921; R. G. Bandas The Master-Idea of S. Paul’s Epistles on the Redemption 1925. 64. §. A megváltás titkának előterjesztése. Diekamp II § 31 32 ; van Noort 2, 1 ; Pesch 411-4 ; Scheeben III 309- 30; 216- 33 377- 85 ; Petauius Incam. II 6- 10 XII 1- 8 17 ; Thom III 19 26 48- 49 Vérit. 29; Salmant. tr. 21, disp. 16 ; Billuart Incam. dis. 9 ; Berti XXVIII dis. 2 3 ; Frassen Incarn. disp. 3, a. 1, s. 1 ; a. 2, s. 1. 1. Jézus Krisztus közvetítői és főségi szerepe. Jézus Krisztus az emberiség megváltását mint Isten és ember közt álló közvetítő, illetőleg mint az emberiség feje vitte végbe. Mindenekelőtt tehát az Üdvözítőnek e megváltói helyzetét és szerepét kell megismernünk. 1. Tétel. Jézus Krisztus egyetlen és pedig természet szerinti közvetítő Isten és ember közt. Hittétel. A tévedhetetlen egyházi előterjesztés ismételten ilyennek hirdeti Krisztust.1 A Szentírás kifejezetten ilyennek mondja : «Egy az Isten, egy a közbenjáró is az Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki mindenkiért adta oda magát váltságul».2 Ilyenként állítja elénk a szenthagyomány is Irenaeus óta, akinek megváltás-tanában ez a vezérgondolat.8 A tételben és az Apostol szavaiban ki van mondva, hogy 1. az Üdvözítő természet szerinti közvetítő Isten és az emberiség között. A közvetítő ugyanis két végletet összekötő közbülső való.4 Már most egyedül az Isten-ember van olyan helyzetben, hogy a két végletet, melyek közt közvetítenie kell, létének egységébe fűzi; az Ige személyében egy szubszisztenciává egyesült Isten és ember. Minden gondolható más lény csak tevékenységével, de nem mivoltával lehet közvetítő; nevezetesen tökéletlen közvetítő az ariánusok Logosa, és a gnósztikusok Krisztus-eónja : sem nem Isten, sem nem teremtmény. 2. Krisztus mindazáltal mint ember közvetítő. Hiszen a közvetítőnek két véglet között kell állnia ; tehát Isten és ember között csak az közvetíthet igazán, természet szerint, aki kisebb Istennél és nagyobb az embereknél. Már most az ember Krisztus kisebb Istennél («az Atya nagyobb nálam»); azonban egyben fölötte áll az embereknek, sőt az összes teremtményeknek, mert az Igében szubszisztál, osztozik méltóságában, és rendelkezik a kegyelmek teljességével. Itt fölmerül a kérdés: Mikép lehetséges, hogy Krisztus 1 Leo M. Epist. Flavian. Denz 143; Decr. Iacobit. Denz 711; Trident. 5 c. 3 Benz 790. 2 1 Tim 2«; cf. Heb 8« 9i« 12««. s Iren. III 18, 6; Nyssen. Eunom. II (M 45, 532 a); August. Serm. 47, 12, 21. 4 Thom III 26, 1.