Spaemann, Robert: A végső istenérv - Fides et ratio 7. (Budapest, 2013)

Kisebbfajta szenzációnak számíthat, hogy a híres német filozófus, Robert Spaemann a 21. század elején egy új istenérvet bátorkodott előterjeszteni. Istenérvek? Vajon nem a közép­kor haszontalan kísérletei voltak-e, melyeket napjaink tudományos­­elméleti és filozófiai vitáiban fárad­tan megmosolyognak? Vajon Kant már rég nem cáfolta-e meg azokat? Nietzsche meg nem pont az ész ész­szerűségét tette kérdésessé? Robert Spaemann más felfogást képvisel. Egy új istenérvet terjeszt elő, amely Nietzschéhez kapcsolódik, és annak érvelési menetét izgalmas intellektuális kalandként mutatja be. Spaemann istenérve ugyanakkor sokkal több, mint előrángatott elvi vita. Minden szellemileg friss és a lo­gika iránt nyitott ember befogadhat­ja gondolatát. Ebben a könyvben ráadásul Robert Spaemann tanítványa, Rolf Schönber­ger áttekintést ad Arisztotelész, Pla­tón és középkori továbbgondolóik, Canterburyi Szent Anzelm és Aqui­­nói Szent Tamás nagy istenérveiről. Ennek hátterében sikerül kritikusan méltatnia Spaemann tételét, aki bá­torkodott egy új, „Nietzsche-biztos” istenérvet előterjeszteni.

Next