Spaemann, Robert: A végső istenérv - Fides et ratio 7. (Budapest, 2013)
Kisebbfajta szenzációnak számíthat, hogy a híres német filozófus, Robert Spaemann a 21. század elején egy új istenérvet bátorkodott előterjeszteni. Istenérvek? Vajon nem a középkor haszontalan kísérletei voltak-e, melyeket napjaink tudományoselméleti és filozófiai vitáiban fáradtan megmosolyognak? Vajon Kant már rég nem cáfolta-e meg azokat? Nietzsche meg nem pont az ész észszerűségét tette kérdésessé? Robert Spaemann más felfogást képvisel. Egy új istenérvet terjeszt elő, amely Nietzschéhez kapcsolódik, és annak érvelési menetét izgalmas intellektuális kalandként mutatja be. Spaemann istenérve ugyanakkor sokkal több, mint előrángatott elvi vita. Minden szellemileg friss és a logika iránt nyitott ember befogadhatja gondolatát. Ebben a könyvben ráadásul Robert Spaemann tanítványa, Rolf Schönberger áttekintést ad Arisztotelész, Platón és középkori továbbgondolóik, Canterburyi Szent Anzelm és Aquinói Szent Tamás nagy istenérveiről. Ennek hátterében sikerül kritikusan méltatnia Spaemann tételét, aki bátorkodott egy új, „Nietzsche-biztos” istenérvet előterjeszteni.