Szeretet az Isten (Budapest, 1991)

György Attila: Előszó

ELŐSZŐ A bölcselők és a hittudósok sokat fáradoztak azon, hogy valamiképpen meghatá­rozzák Isten lényegét és legfontosabb tulajdonságait. Mondanunk sem kell, hogy igen szerény eredménnyel. Az emberi értelem nem tud behatolni az istenség tit­kaiba, belső életébe. Ez a magyarázata annak, hogy az idők során sok téves isten­kép alakult ki az emberek képzeletében. Mi keresztények azzal büszkélkedhetünk, hogy Isten, szent Fia, Jézus Krisztus által mintegy bemutatkozott nekünk. Az evangélium számos kijelentésében, pél­dabeszédeiben közölte velünk, hogy az Isten a legtökéletesebb szeretet. Ezért terem­tette meg a világot, ezért részesíti teremtményeit a létezés, az élet örömeiben. Ez a szeretet volt indítéka a Fiúisten megtestesülésének és ezt bizonyította értünk fel­áldozott életével a keresztfán. Igaz ugyan, hogy a jónak teremtett világ nem a legtökéletesebb és gyakran talál­kozunk benne a fizikai és erkölcsi rossz megnyilvánulásával. (Földrengések, árvi­zek, természeti katasztrófák, betegség, halál stb...) Mindez azonban velejárója a je­lenlegi világmindenségnek, amely csak a világvégi újjáteremtés alkalmával nyeri el tökéletes állapotát. Azt a körülményt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ember visszaélhet szabadságával, értelmi képességével és a rosszra, a bűnre használhatja. Keresztény feladat az így okozott sebeket gyógyítani. A világban fel­lelhető „rossz" alkalmat nyújt a jó gyakorlására. Az itt látható és kiszínezhető képek Albert Wider alkotása és a mellettük olvas­ható szöveg alkalmas arra, hogy felhívja figyelmünket Isten szeretetére és a mi kö­telességünkre. A német nyelvterületen a 4. osztály anyagául szolgál az itt találha­tó ismeretanyag. Adja Isten, hogy hazai viszonylatban is meghozza áldásos gyümölcseit! György Attila plébános

Next

/
Oldalképek
Tartalom