Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházi intézményrendszer története. Kánonjogtörténeti bevezetés - Szent István kézikönyvek 15. (Budapest, 2017)
A kánonjogtörténet tudományának hagyományosan három ágát különböztetjük meg. Ezek az egyházjogi forrástörténet, az egyházi intézménytörténet és az egyházjogi tudománytörténet. Mindhárom az Egyház történelme folyamán felhalmozódott kánoni joganyag és az azzal összefüggő íratlan és írott normatív rendszerrel foglalkozik, szisztematikus és kronologikus rendben, azonban azokat eltérő szempontból elemzi. A jelen kötet tárgya az egyházi intézményrendszer és az arra vonatkozó kánoni szabályozás fejlődése, amely a krisztusi alapításból kiindulva fokozatosan bontakozott ki, az Egyház legfőbb intézményesítő tényezőinek, az élő Isten igéjének és a szentségeknek a hatására. Ez meghatározza a kézikönyvben tárgyalt kérdések körét. Mivel a Katolikus Egyház kezdettől fogva rendelkezett jogi jellegű szabályokkal, amelyek nem pusztán a Krisztus nevére megkeresztelkedettek közötti viszonyokat rendezték, hanem elszakíthatatlanok voltak Jézusnak az Isten Országára vonatkozó tanításától, cselekedeteitől és az általa alapított szentségek kiszolgáltatásától, valamint az igehirdetéstől; így minden egyes felsorolt terület alapvető hatással volt az Egyház intézményesen szervezett működésének letisztulására és az azt tartalmilag meghatározó - párhuzamosan zajló - egyházi jogalkotásra. Kétségtelen, hogy ezeknek a szabályoknak és az intézmények működésének tartalmára, a Szentírásban rögzített Krisztustól meghatározott célon és a tételesen rögzített lényegi feladaton túl, jelentős hatással volt az Egyház születését körülvevő kulturális és szakrális jogi miliő.