Turányi László (szerk.): Magyar Katolikus Almanach 1988. A magyar Katolikus Egyház Élete 1945-1985 (Budapest, 1988)
Szalai János: A papi utánpótlás
SZALAI JÁNOS A papi utánpótlás A papi és szerzetesi utánpótlás biztosítása gondot okoz az egész világegyházban kb. a század közepe óta. A Zsinat utáni években a paphiány egyre nagyobb méreteket öltött. Néhány országban szinte a papnevelés felbomlásáról lehetett beszélni. Magyarországon a második világháború előtt bőségesen biztosítva volt a papi és a szerzetesi utánpótlás. Az egyházmegyei szemináriumokban átlagosan 900, a szerzetesrendek főiskoláin kb. 700 növendék tanult. Nagymérvű csökkenésről 1950—52. óta beszélhetünk. 1952-ben 433 egyházmegyés és 42 szerzetes kispapunk volt. Azóta így alakult a helyzet: 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 egyházmegyések 504 307 299 261 253 212 190 szerzetesek 33 36 33 32 34 41 58 Meg kell jegyezni, hogy a szerzetes kispapok tanulmányi ideje 6—9 év között változott. Létszámukat ez is befolyásolta. Hosszabb ideje kispapjaink katonai szolgálatra vannak kötelezve. A szolgálati idő előbb két év volt, majd 18 hónap, 1987-től 12 hónap. 1985. őszén katonai szolgálatot teljesít 79 egyházmegyés és 10 szerzetes növendék. Az utánpótlás jelentős részét egyházi gimnáziumainkból kapjuk. 1979-ben egyházmegyés kispapjaink közül 117 érettségizett egyházi iskolában, 1980-ban 106, 1984-ben 86, 1985-ben 92. A szerzetes növendékek úgyszólván mind egyházi iskolában tettek érettségit. Szociális származásukat tekintve növendékeink az 1985/86-os tanévben a következőképpen oszlanak meg: egyházmegyések: értelmiségi 44 alkalmazott 28 munkás 82 földműves 36 190 147