Vanyó László (szerk.): Órigenész az imádságról és a vértanúságról - Ókeresztény Írók 14. (Budapest, 1997)

Bevezetés

BEVEZETÉS A válogatás szempontjai A két címadó íráson kívül Órigenész más műveit is tartal­mazza a kötet, de csaknem kivétel nélkül olyanokat, ame­lyek késői, caesareai korszakának termései. A „Párbeszéd Hérakleidész püspökkel” új felfedezés. Rendkívüli jelentő­sége abban áll, hogy ez lényegében egy zsinati jegyzőkönyv, amely vita közben mutatja be Origenészt. Ez is korabeli tanú a nagy teológus módszerére, gondolkodásmódjára. Az ere­detileg nyilván sokkal kiterjedtebb levelezés ránk maradt néhány darabját szintén lefordítottuk. Az olyan hosszabb ér­tekezések, mint „Az imádságról” és a „Buzdítás a vértanú­ságra” ugyancsak oly bensőségesek, személyesek, mint le­velei. Ez a két munka felmérhetetlen hatással volt a korai szerzetesség gondolatvilágára, de egyébként is előkelő hely illeti meg mindkettőt Órigenész életművében. Jelentősek továbbá azért is, mert eredeti görög nyelven maradtak ránk, nem latin fordításban, mint a De Principiis, így nem merül fel a fordítók (Hieronymus, Rufinus) irányzatosságának gyanúja. Órigenészt minden bizonnyal az ókeresztény kor legnagyobb exegétájának tarthatjuk, és exegetikai művei­nek tanulmányozása megéri a fáradságot, de nehéz feladat elé állítja a mai olvasót, mert szentírásmagyarázó módszere csak sajátos szellemi háttere ismeretének birtokában követ­hető. Mivel lemondani róla nem lehet, ezért a választás a Szent Lukács-evangéliumról mondott homíliáira esett, ame­lyek Szent Jeromos latin fordításában maradtak ránk. A Lu-

Next