Balázs Attila - Kollega Tarsoly István (szerk.): Jókai Mór és a Sváb-hegy. II. Hegytörténeti konferenci - Hegyvidéki históriák (Budapest, 2007)

Balázs Attila: „Oh, milyen nagyon szerettük mi a fákat! Jókai a gazdálkodó

Balázs Attila „Oh, milyen nagyon szerettük mi a fákat!”­ Jókai a gazdálkodó Jókai egész életében jelentős társasági életet élt, ahol mind íróként, mind a politikai élet résztvevőjeként a legtöbbet, a legjobbat igyekezett nyúj­tani. Számos alkalommal kellett meghívásoknak eleget tennie, mégpedig úgy, hogy általában ő volt a fő vendég. Mindez természetesen hízelgett Jó­kai hiúságának, azonban a legtöbb ember nem bírja huzamos ideig az ilyen jellegű lelki és pszichikai megterhelést, és kikapcsolódás után vá­gyik. Jókainak a legtökéletesebb kikapcsolódást a Sváb-hegyen vásárolt földje és az itt élő növények gondozása jelentették. A természet szeretete végigkísérte életét, és műveiben is sokszor visszaköszönt. Gyermekfejjel került először kapcsolatba a kertészkedéssel, de nem szülői hatásra. Tanára és egyben sógora, Váli Ferenc az osztályát, köztük a fiatal Jókait kivitte az iskola udvarára, ahol lekerített számukra egy terü­letet, hogy „mintagazdaságot” hozzanak létre.­ Jókai nagyon élvezte az ez­zel járó munkát, kezdve a gyomos terület virágokkal való beültetésétől a víztározó ciszternák megépítéséig. A kertészkedés Jókai lelkébe elvetett magjai termékeny talajra találtak. A kert és a kertészkedés utáni vonzalmát amint lehetett tettekre váltotta, és huszonnyolc éves korában saját kert kialakításához látott hozzá. Az Egy magyar nábob tiszteletdíjából a Sváb-hegyen, az akkori sváb falu köze­lében vett két és fél holdnyi földet. Az adásvétel idején, 1853-ban még nem voltak utcanevek ezen a területen, így Jókai frissen szerzett birtokát, így határozták meg: „Steindl, Benza és Sauer urak szomszédságában”. A birtok átvételekor 600 forintot fizetett, majd további négy részletben 400—400-at. A telek, és a rajta elvégzett munkálatok - beleértve a ház- Jókai nyaralója a Sváb-hegyen

Next