Balázs Sándor: Nádudvar története. A kezdetektől 1944. október 17-ig (Budapest, 2001)
2. Település
2.9.4 A katonáskodás terhei A honfoglaló magyarság katonai erényei közismertek. A törzsi-nemzetségi szervezetekben valamennyi pásztorkodó férfi hadra fogható volt, s a katonai demokrácia keretei, szervezete nemcsak a honfoglalás, kalandozás idején, a háborúban, hanem békében is biztosította a kellő szervezettséget. A feudális viszonyok kialakulása, a jobbágyság és a nemesség kialakulása, az államszervezet, a vármegyerendszer létrejötte a katonai szolgálatot teljesítők addigi széles körét a várbirtokon élő várkatonaságra szűkíti le, amely a király utasítására a várispánok parancsnoksága alatt vonult harcba. A fő katonai erővé - a XIX. századtól - a várnépek, a „királyi serviensek” váltak. E katonai szervezet létalapját jelentő királyi vármegyerendszer eladományozásával a XII-XIII. század során elsorvadt a várkatonaság, szétesett ez a királyi hadsereg. A királyi vármegye és hadsereg helyébe a nemesi vármegye és a földesúri magánhadsereg lépett. A katonai szervezet: a királyi hadsereg, a földesúri magánhadsereg, nemesi felkelés, végveszély idején (pl. a tatárjárás) a felfegyverzett nép tulajdonképpen az Anjouk koráig nem változott. Az Anjouk által bevezetett banderiális hadsereg lényegében földesúri hadsereg volt, amelynek zászlóaljait (legalább 50 lovaspáncélost) a kiállító földesúr saját címere és zászlaja alatt vezetett a királyi seregbe. A kisebb birtokú nemeseket a vármegyei zászlóaljakba gyűjtötték össze. Az Anjouk idején a bandériumok mellett megjelent a zsoldos katonaság is. A jobbágyság intézményes és rendszeres katonáskodását a telekkatonaságról szóló 1397. évi törvény írta elő. E szerint háború esetén minden 25 telek után egy könnyű fegyverzetű katonát kellett kiállítani és fegyverben tartani. Ezt a törvényt később, 1435- ben módosítják, s ettől kezdve nem 25, hanem 33 jobbágytelket terhelt a katonaállítás. Ennek általában úgy tettek eleget, hogy a begyűjtött pénzen zsoldosokat fogadtak. A portális (telekkatonasági) hadsereg mellett a fő erőt a nemesi felkelések serege képezte. Ennek létszáma 1432-ben Szabolcs vármegyében 200-250 fő volt.387 A portális katonaság létszámára a telkek számából következtethetünk. Mivel Nádudvaron az 1400-as években három földesúri család 66 telekkel rendelkezett, az itteniek az 1435. évi törvény előírásai alapján 2 felszerelt lovaskatonát állítottak ki. Nincs adatunk arról, hogy a Hunyadi János vezette törökellenes harcokban, 1439— 44-ben hány nádudvari vett részt, de jelenlétüket feltételezhetjük, annál is inkább, mert Debrecen és környéke akkor Hunyadi birtok volt.388 Valószínű, hogy az 1456-os nándorfehérvári győzelem kivívásában nádudvariak is közreműködtek, hiszen a népfelkelő sereg toborzását Kapisztrán János erre a vidékre is kiterjesztette. Arról, hogy a környék jobbágysága 1514-ben Pest alá vonult és Dózsa seregében harcolt, a leleszi konvent levéltárának adatai tájékoztatnak bennünket. Hasonlóképpen következtethetünk arra is, hogy egyes sorsdöntő ütközetekben, pl. 1526-ban a mohácsi csatában, a főnemesek bandériumában, az itt részbirtokos, Drágffy János, Perényi alakulataiban nádudvariak is küzdöttek.389 Az egri vár védőinek 1552-es diadalában Pelsőczi Bebek Imre is osztozott. Házastársát, Ilona asszonyt Szabolcs vármegyében fekvő Nádudvar mezővárosban „Tizenkettő és több” jobbágytelkek birtokába 1549-ben vezették be.390 Feltételezhető, hogy nádud- 387 SZILÁGYI Sándor: i. m. III. k. 592. o. 388 CSOBÁN Endre: i. m. 65. o. 389 LKL 1506/1. jegyzőkönyv. 10. o. 390 LKL 1549/243. B. sz. okmány.