Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
Lászlóffy Clusius-emlékérme (1983). Székely Nemzeti Múz.-beli volt múzeumőri lakásában emlékszobája nyitr (1997). A múz. évkönyvében jelent meg gyűjt.-einek kat.-a, amint bibl.-ja Kocs Irén muzeológus összeállításában. F. m.: Seltene Pilze aus Rumänien. I—VIII. (Zeitschrift für Pilzkunde [Leipzig], 42., Not. Bot., 1979, 1981-1982, 1985, 1987, 1989, 1993); A nagygombák kutatása és újabb adataik Hargita és Kovászna megyékben (Mikológiai Közlemények, 1984,9-25.); A nagygombák kutatása és újabb adataik Hargita és Kovászna megyékben. Társszerzőkkel (uo., 1988, 163-176.). Irod.: Koós Irén: L. K. (1900-1996) gyűjteménye a Székely Nemzeti Múzeumban. I—II. (Acta - 1998/1. 1999, 89-104.; Acta - 1999/1., 49-66.); RMIL III.: 339-340. Boér Hunor Lászlóffy Ágnes: — Révai Kálmánná Lászlóffy Woldemár; ered. (1932-ig) Böhm (1903. máj. 2. Kolozsvár - 1984. jan. 16. Bp.): vízmérnök, hidrológus, közgazdász. A bp.-i műegy.-en mérnöki végzettséget szerzett. Uo. a Vízépítési Tanszéken Rohringer Sándor professzor mellett tanársegéd; közben közgazdasági tanulmányokat végzett, és közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett (1929). A Földművelésügyi Min. (FM) vízrajzi osztályán az állami vízügyi szolgálat tagja (1928-1941). A kolozsvári kultúrmérnöki hivatal (1941-től), majd az FM vízrajzi és vízhasznosítási ügyosztályának vezetője (1942 őszétől). Közben hidrobiológiai kutatásokat végzett Franciao.-ban (1935), a toulouse-i hidraulikai laboratóriumban és a francia hidrometriai int.-ben. A folyók, jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1934). Szerkesztőként megújította a Vízrajzi Évkönyvet, és kialakította a vízügyi szakkönyvtár korszerű katalógusrendszerét. A vízügyi műszaki szolgálat akkori vezetőjével, Trümmer Árpáddal együtt elkészítette a kultúrmérnöki szolgálat történetének első összefoglalását (A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede, 1879-1939). Súlyos betegsége miatt csak 1948-ban térhetett viszsza a vízügyi szolgálatba. A Vízügyi Közlemények szerkesztője (1948-1958), a Vízrajzi Int. tud.-os munkatársa, a BME magántanára, az 1952-ben létrehozott Vízgazdálkodási Tud.-os Kutató Int. (VITUKI) vízgazdálkodási osztályvezetője, utóbb főosztályvezetője. Egy.-ek meghívott előadója, nemzetközi kongresszusok és konferenciák aktív résztvevője. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség M. Nemzeti Biz.-ának titkáraként sokat tett a szövetség mo.-i kapcsolatainak fejlesztése érdekében. A M. Hidrológiai Társaságban javaslatára alakult meg a Vízügyi Történeti Biz., s kezdeményezte a Vízügyi Történeti Napok rendezvénysorozat megindítását. Egyik szorgalmazója volt a VIZDOK keretén belül szerveződő M. Vízügyi Múz. életre hívásának (1974). A VIZDOK tud.-os tanácsadójaként a múz. Vízügyi Történeti Füzetek sorozatának lektora és szerkesztője (1979). Az 1980-as évek elején írta meg fő művét A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben (1982) címmel, amely mindmáig a legteljesebb mérnöki mű azok számára, akik a Tisza-völgy vízgazdálkodásának múltjában, ill. közelmúltjában kívánnak tájékozódni. Másik alapvető, Fejér Lászlóval közösen írt történeti munkája A hidrometria magyarországi fejlődése, 1700-1945, amely halála után, a m. vízrajzi szolgálat centenáriumán jelent meg (1986). Steponas Kolupaila litván-amerikai professzor 1961-ben kiadott híres Bibliography of Hydrometryja számára összeállította az elmúlt kétszáz esztendő több mint 30 kiváló m. tudósának és szakemberének vízrajzi bibliográfiáját. A vízügyek egész területére kiterjedő, de elsősorban hidrológiai és vízgazdálkodási tárgyú szakirodalmi munkásságát száznál több, m., francia, német, angol és orosz nyelven megjelent önálló tanulmány, amint számos ismertetés, beszámoló, megemlékezés, nyelvművelő és népszerűsítő cikk stb. jelzi. Kiemelkedő jelentőségűek a m. hidrológiai szaknyelv fejlesztésében elért eredményei. - A műszaki tud.-ok doktora (1956). A toulouse-i akad. 1. tagja (1961). -A M. Mérnök- és Építész Egylet aranyérme (1939), a bécsi Műegy. Prechtl-érme (1963). Emlékét őrzi a M. Hidrológiai Társaságdiplomaterv-pályázata, az Eötvös József Főisk. róla elnevezett magyaregregyi hidrológiai mérőtelepe, amelyet Csikszentmihályi Róbert szobrászművész emlékműve díszít. Egykori budai lakóházán (Bp., 552