Kaposy Miklós (szerk.): 500 óra nevetés. A Magyar Rádió Karinthy Színpada (Budapest, 2007)

Zelk Zoltán

ZELK ZOLTÁN ZELK ZOLTÁN NAGY LAJOS ÉVŐDÉSEI A száz éves New York Első rész. Elhangzott: 1995.1. 22. Előadta: Kézdy György Nagy Lajos önéletrajzában lelkiismeret-fu­rdalással ír arról, hogy nem volt elég gyöngéd József Attilához. Arról is, hogy meg kellett volna néha simogatni a fejét és dicsérni verseit, amiket azon frissiben olvasott fel Nagy Lajosnak, akin fiúi szeretettel és tisztelettel csüggött. Bármilyen szívesen ugratta is írótársait Nagy Lajos, nem mindenki számára költötte át a nótákat, nem mindenkit fogadott énekelve a Japán Kávéház páholyában: Ha bemegyek, ha bemegyek A japáni csárdába Cifra nyelű töltőtollam Vágom az Attilába... Ez volt az egyik nóta, amit nem csak az ugrató kedv, hanem igenis az idősebb barát szeretete „ihletett”. S ez a másik: A faluban nincsen kislány, csak kettő Csak kettő, Az egyiket elszerette a költő, A költő. A másik meg a kapuban neveti, Teheti, Hiszen őt a prózaíró szereti, Szereti... De néha türelmetlenné is tette, fárasztotta Nagy Lajost József Attila örökös magyarázó kedve, szüntelen vitázó hajlama. Ennek egyik legkedvesebb - s mindkettőjükre igen jellemző - esetét elmondom. Fél éjszaka csavarogtak a Körúton, s úgy, hogy csak József Attila beszélt, Nagy Lajos még csak közbe se hümmögött. Végül is Nagy Lajos haza akart menni, de ezt se szóval, hanem a séta irányváltoztatásával jelezte. A házhoz érve, ahol lakott, még egy ideig hallgatta József Attila fejtegetéseit, majd megnyomta a kapucsengőt. S amikor előcsoszogott a házmester, és kinyitotta a kaput, csak akkor szólalt meg: - Tudod Attila mért vagy te olyan nagy marha? - Miért? - Mert azt hiszed, hogy mindent te tudsz a világon a legjobban. Pedig még én sem tudok mindent a legjobban. Szervusz! 351

Next