Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. IV. Tudomány. 1. Műszaki és természettudományok (Szekszárd, 1999)
X. Műszaki és természettudományok
708 Guba Sándor (1927-1984) elsősorban tudományszervező pedagógus volt. 1961- ben megbízták a Kaposvári Felsőfokú Technikum megszervezésével. Kitűnő érzékkel válogatta meg munkatársait, vállalva az alkalmaztatásukkal sokszor együtt járó nehézségeket. Megadatott számára, hogy olyan iskolát teremtsen, ahol az oktatási épülettől a tanmenetig minden az ő elképzelése szerint születhetett. Arra is jutott energiája, hogy a főiskola kutatóbázisára támaszkodva kiépítse az együttműködést a termelő gazdaságokkal. Fontos szerepe volt a kutatási eredmények elterjesztésében, az önálló vállalatként működő KAHYB sertéstenyésztő és KSZKV szarvasmarha-tenyésztő termelési rendszerek, valamint a Kaposvári Állattenyésztési Kutatási- Fejlesztési Termelési Egyesület létrehozásában. A kiváló intézményszervező, oktató és tudós, szakterületének sokoldalú fejlesztése mellett kimagasló közéleti személyiség is volt. Főbb munkája: Szarvasmarha-tenyésztők kézikönyve (1979). Guba Sándor halálát követően a főiskola irányítását Horn Péter akadémikus vette át. Az élő állatok testösszetételének in vivo vizsgálata röntgen és mágneses rezonancia, tomográfia és spektroszkópia segítségével új kutatási távlatokat nyitott az állatnemesítésben. Munkássága főbb területei: haltenyésztési és halbiológiai kutatások (1955-1970); baromfitenyésztési kutatások (1967-1985); sertéstenyésztési kutatások (1980-1985); alkalmazott állatnemesítési kutatások baromfi, juh, sertés és gímszarvas fajokban (1985-től). Nemzetközi elismertséget szerzett. Kutatási eredményei a heterózishatás értelmezését és továbbfejlesztését, a genotípusú környezet kölcsönhatás jellegét, a hibridösszehasonlító vizsgálatok módszereinek továbbfejlesztését, a nagy genetikai értékű magyar gímszarvas háziasítását és a gímszarvas ágazat létrehozását, a röntgen és mágneses rezonancia elvén alapuló tomográf élő állatok alkalmazását és a módszer szelekciós programokban való felhasználását tették lehetővé. A keszthelyi Georgikonon már 1797-ben létrejött az Állattenyésztéstani Tanszék. A II. világháborút követően első vezetője Berke Péter (1899-1986) volt. Az a törekvés vezérelte, hogy korszerűsítse az oktatást. Bevezette a rendszeres állattenyésztési és takarmányozási laboratóriumi gyakorlatokat, szemléltető eszközökről gondoskodott. Kutatásaiban főleg a fejőstehenek takarmányozásával, a borjúneveléssel, a szálastakarmányok konzerválásával, gépi fejéssel és abrakos bikahizlalással foglalkozott. Utóda Kovács József lett, aki újjászervezte a magyar nagy fehér hússertés törzstenyészetet. Létrehozott egy sertéstenyésztési kutatóállomást. Oktatói tevékenysége során az ismeretek megalapozását biztosító általános állattenyésztéstan előadásait, illetve a részletes állattenyésztéstan keretén belül a sertéstenyésztéstan előadásait tartja. Az általa irányított alapkutatási terület is a leglényegesebb gyakorlati problémák elméleti alapjainak feltárására irányul. A sertések növekedési és fejlődési dinamikája, a takarmány felvételbeli különbségek felmérése, a konstitúció, az életteljesítmény kapcsolatának elemzése. Fejlesztő munkája a takarmányozás, a vágóérték-javítás, a tartástechnológia, a környezetvédelem körére terjed ki. A tanszék jelenlegi vezetője Szabó Ferenc professzor elsősorban húsmarha-tenyésztési kutatásai révén vált ismertté. 1988- ban szerkesztésében jelent meg a Húsmarha tenyésztés c. tankönyv. A Keszhelyi Agrártudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszéke Vincze László vezetésével 10 éve önálló szervezeti egység. Kutatómunkájuk a baromfi energia, fehérje és aminosav anyagcseréjéhez kapcsolódik. Vizsgálataik szerint a nagyarányú műtrágya alkalmazásával romlik a takarmánynövények fehérjéjének biológiai értéke, ezért szintetikus aminosav-kiegészítést kell alkalmazni a