Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. IV. Tudomány. 1. Műszaki és természettudományok (Szekszárd, 1999)
X. Műszaki és természettudományok
471 országban alkalmazzák és használatára 9 magyar külföldi vegyesvállalatot alapítottak az USA-tól Ausztráliáig. Jelenleg 22 ezer km szennyvízcsatorna van az országban és 2 millió m3/h összes tisztítókapacitás elégíti ki a 48%-nyi bekötött lakásállományt. A vizek védelme A vizek védelme mennyiségi és minőségi vonatkozásban szükséges. A fejlődés folyamán először a mennyiségi védelem jelentkezett. Erre már a 19-20. század fordulóján felhívták a szakemberek a figyelmet. Az 1950-es évek elejétől megindult iparosítás hatására jelentkező szennyezések észlelése és kártételeik felismerése után indult meg felszíni és felszín alatti vizeink minőségi védelme. A felszíni vizek és a feltárt felszín alatti vizek minőségét és ivóvízre való alkalmasságát az Országos Közegészségügyi Intézet, majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei szervezetei vizsgálják és minősítik. Az ivóvíz járványterjesztő szerepével a hazai orvostársadalom már a 19. századtól kiemelten foglalkozik. Sokat tett a járványok megszüntetése érdekében Páter János, aki 1949-től behatóan vizsgálta az enterális bakteriofágok vízegészségügyi vonatkozásait. A felszíni vizek általános jellegű kémiai vizsgálatára Illés György már 1961-ben hozzákezdett a vízminőség-védelem feltételeinek megteremtéséhez. Ennek keretében az egész országra kiterjedő feladattal vízminőségi laboratóriumokat hozott létre. Ezek vizsgálata alapján minősítik ma a felszíni vizeket és egyeztetik a vízfolyások határ menti szelvényeinek vízminőségét. A felszíni vizek meg nem engedhető elszennyeződésének elkerülésére Illés István felállított egy olyan összefüggést, amelyben az addigi eljárásoknál pontosabb és könnyebben kezelhető számításokat ad a felszíni vizeknek, mint befogadóknak a megengedhető maximális szennyezhetőségéről. A felszín alatti vizek védelme először az 1964. évi vízügyi törvénybe került be Juhász József javaslata alapján. A „védőidom" egy földtani test, amely a vízbázis mennyiségi és minőségi védelmére szolgál. A törvény nyomán a hazai felszín alatti vízkészlet védelme Európa élvonalában van. Máig igen sok vízbázis védelme készült el, megőrizve a felszín alatti víz minőségét és mennyiségét a romlástól, illetve csökkenéstől. Az ásvány- és gyógyvizek, valamint a források védelméért harcolt Papp Ferenc, aki ellenezte a gyógyvizek más célokra való felhasználását. Az 1994. évi vízügyi törvény megerősítette igazát. A vízgazdálkodás A vízkészlet-gazdálkodás A vízkészletekkel való gazdálkodás fontosságát először Beszédes József ismerte fel, s hangoztatta, hogy a víz a legértékesebb gazdasági javaink egyike, melynek teljes mértékű hasznosítására kell törekednünk. Szemléletét jól tükrözi javaslata: „Házad udvarából ne ereszd ki az esővizet, vagy hó levét, míg nem használtad, így határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsásd". Ennek a gondolatnak az értéke ugrásszerűen nőtt, ahogy vízkészleteink használata lényegesen megnövekedett. A 20. század elején Bogdánfy Ödön fogalmazta meg, hogy a vízépítés nem cél, hanem csak eszköz a vízgazdálkodás biztosítására. Tervszerű vízgazdálkodás nem lehetséges a víz előfordulásának és földi körforgásának beható ismerete nélkül. A nagy lendülettel megindult vízgazdálkodás szakmai vezetője Mosonyi Emil (1910—) volt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság élére Dégen Imre állt. A bányavíz-hasznosítás a szilárd ásványbányászat fellendülésével fontos feladat