Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. IV. Tudomány. 1. Műszaki és természettudományok (Szekszárd, 1999)
X. Műszaki és természettudományok
456 rában feldolgozták a hazai elméleti vízerőkészletet. A Balaton hidrológiai viszonyainak korszerű meghatározása Szesztay Károly (1924—) nevéhez fűződik. Hidraulika, mérés, modellezés Az első hazai kismintakísérletet 1903-ban Lampl Hugó (1883-1976) végezte a Kvassay-zsilip tervei számára. Az 1940-es években a Tiszalöki Duzzasztómű szivárgási viszonyainak tanulmányozására készített kismintakísérleteket Németh Endre irányította. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézeten (VITUKI) belül 1954-ben elkészült a Hidraulikai Laboratórium, Fazekas Károly (1897-1966) terve alapján. A laboratórium Európa egyik legjobb laboratóriuma volt, bár felszereltsége az anyagi problémák miatt nehezen gyarapodott. Sok segítséget jelentett, hogy gyakran világszínvonalú műszereket tudtak előállítani igen olcsón. A Fazekas Károly által szerkesztett kúptárcsás vízszintmérő például külföldi szakemberek figyelmét is felkeltette. Fazekas Károly tervezte a Balaton kutatóhajót, amely évtizedeken át otthont nyújtott a Balatont kutató szakembereknek. Sarló Károly (1885-1956) készített egy új vízmintavevő készüléket a vízben oldott gázok meghatározására (kevés gáz esetén), valamint a vizek szakszerű mintavételére szolgáló üveget. Az összenyomható és összenyomhatatlan folyadékok elméletét közös alapra helyezte és saját tudományos eredményeivel egészítette ki Bánki Donát (1859-1922), amit Energiaátalakulások folyadékokban c. könyvében 1916- ban tett közzé. Sarló műegyetemi tanárrá való kinevezése után megteremtette és üzemeltette az egyetem Vízgéplaboratóriumát. A talajvízszint-süllyesztésnek és a munkagödrök víztelenítésének hazai úttörője Lampl Hugó volt a 20. század elején. Ő alkalmazta először az injektálási eljárásokat vízépítési és mélyépítési munkákban. A Kvassay-zsilip építésénél létesített cementkísérleti és anyagvizsgáló állomáson Lampl Hugó és Sajó Elemér (1880-1932) fejlesztette ki a hazai anyagvizsgálati módszereket. 1917-ben publikálta Bánki Donát a kétszeres átömlésű szabadsugár turbináját, melyet ő a réstúlnyomásos és a réstúlnyomás nélküli turbinák közötti „határturbiná"-nak nevezett. Később Bánki-turbina néven vette át az egész világ. Ez a turbina a Pelton- és a Francisturbinák között helyezkedik el. Bogdánfy Ödön Andorka Rudolffal közösen szerkesztette Közép-Európa legelső csapadékíró műszerét 1908-ban. 1941-ben készítette el Károlyi Zoltán a görgetett hordalék mennyiségének mérésre szolgáló hordalékfogó berendezést. A mérőbukó öntőélének és az átbukás magasságának összefüggésére Németh Endre (1891-1976) igen pontos általános összefüggést határozott meg. A II. világháború után Varga Jenő (1909-1997) megalkotta elméleti és gyakorlati vonatkozásban az Európában új „törpe csápos kutak" egy változatát, amivel nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki, s amit mindmáig építenek és üzemeltetnek. Az 1940-es években Ziegler Károly (1898-1985) megépítette az első teleszkópcsöves, a vízállásnak megfelelően mozgatható vízkivételi berendezést az öntözővízkivétel érdekében. Ez a berendezés volt a további fejlesztések alapja. Lampl Hugó alkalmazta először a Tiszából történő öntözővíz-kivételre az úszó-szivattyú műveket. Előremutató volt 1950 után Németh Endre és munkatársainak a modellhasonlósági törvénnyel kapcsolatos elméleti vizsgálata az érvényesség kiterjesztésére, a méretarányhatás tudomásulvétele mellett. A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) már az 1950-es évek végén foglalkoztak a Navier-Stokes egyenlet analóg és digitális számítógépes megoldásával (Szalay Miklós). Az 1950-es években néhány nemzetközi jelentőségű hidraulikai munka készült hazánkban. Ilyen volt Lászlóffy Woldemár munkája a szabad felszínű vízáramlások sebességének meghatározása