Révai Új Lexikona 1. A-Baj (Szekszárd, 1999)
A - Álgya-Pap Zoltán, 1912-ig Álgya; honvédtábornok
253 Algya-Pap m. kriptogám növénykutatás megalapozójának. A kiegyezés (1867) utáni években az algák ivaros szaporodásával, ill. a citológiával kapcsolatos kutatások kerültek előtérbe. Jurányi Lajos (1837-1897), a bp.-i egyetem tanára a Vaucheria és Oedogonium nemzetségek nemzetközileg ismert kutatója volt. Tanítványai közül Scherffel Aladár (1865-1939) az egysejtű moszatokon élősködő moszatgombák (Chythridiaceae) és a sárgamoszatok (Chrysophyceae) szakértője. Ugyancsak Jurányi mellett kezdte pályáját Filarszky Nándor (1858-1941), a m. muzeológia kiemelkedő alakja, a csillárkamoszatok világmonográfiájának szerzője, aki a Természettud. Múz. Növénytárának ig.-ja lett. Fő műve kiadatlan maradt. Pantocsek József (1846-1916) a kor egyik legnagyobb diatomológusa volt. Az általa leírt taxonok közül sok ma is megállja a helyét. A Balaton rendszeresi vizsgálatainak kezdete Istvánffy Gyula (1860- 1930) nevéhez fűződik. Entz Géza (1875-1943) a páncélos ostorosok (Dinophyceae) szakértője, munkássága szintén szorosan kapcsolódott a Balatonhoz. Győrffy István (1880-1959) ugyan kriológus (mohaszakértő) volt, de az általa vezetett tanszéken minden kriptogám kutatást támogatott. Elindította a virágtalan növényekkel foglalkozó első m. folyóiratot, a Folia Cryptogamicát, amelynek 1924-1942 között 16 száma jelent meg. Győrffy mellett dolgozott az első m. egy. magántanár, Kol Erzsébet (1897-1980), aki a kriobiológia nemzetk. szaktekintélye volt. Gyűjtőútjai során eljutott többek között Alaszkába is, de a világ minden pontjáról kapott havon és jégen élő algákat. Nevéhez fűződik a világ kriovegetációjának első összefoglaló műve. Győrffy István hatással volt a következő algológus nemzedék pályafutására is. Az 1930-as években jelentek meg az első publikációi Hortobágyi Tibornak (1912-1990), Kiss Istvánnak (1910-1990), Uherkovich Gábornak, Szemes Gábornak, Palik Piroskának (1895-1966). A II. vh. után a felsőoktatási intézményekben foglalkoztak a barlangokban, tavakban, folyókban, patakokban élő moszatok kutatásával. Hortobágyi Tibor nevéhez fűződik a Collectio et Iconographia Algarum Hungáriáé kat. kidolgozása és felállítása. Az ered. lyukkártyákra készült, ma már számítógépes adatbankban szerepel minden m. vonatkozású algaadat. Az adatbázis a M. Természettud. Múz. Növénytárában található. Az algák tömegviszonyainak hosszú távú változását (kvantitatív elemzésekkel) először Tamás Gizella (1927-1975) tanulmányozta a Balatonon. Munkásságának köszönhető, hogy a tó korábbi állapotáról is vannak adatok, ami az eutrofizáció folyamatának megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. A gyakorlat szülte igény kielégítésére az 1960-1970-es években vízügyi laboratóriumokat szerveztek. Ezek (az időközben részben környezetvédelmi felügyelőségek) rendszeresen tanulmányozzák az algavegetáció változásait. A fosszilis moszatok kutatása terén jelentős volt Hajós Márta munkássága, aki nemcsak a hazai, de a környező, ill. távoli országok diatómáit is tanulmányozta. Fehér Dániel és Komáromy Zsuzsa (1942-1985) a talajokon élő algákkal, Halász Márta (1905-1971) a hévizek flórájával fogl. A 20. sz. végén intenzív új kutatások folynak Tihanyban, a Balatoni Limnológiai Kutatóint-ben, a KLTE-n, Mosonmagyaróváron, a PATE-n, Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főisk.-n, a Vízgazdálkodási Tud. Kutatóint.-ben, Bp.-en a Johan Béla Orsz. Közel.-i Int.-ben, a M. Természettud. Múz. Növénytárában és az ELTE-n, a gödi Dunakut. Állomáson, amint a vízügyi és környezetvédelmi felügyelőségeken és a köjálokban. Tovább folynak a florisztikai, taxonómiai vizsgálatok, szukcessziós tanulmányok készülnek, foglalkoznak az algákkal, mint fitoindikátorokkal. A toxikus cianobaktériumok tanulmányozása is egyre részletesebb. Ugyanakkor az ország algaflórájának, a Mo.-on élő algataxonok listájának összeállítása a mai napig várat magára. 1991-ben Uherkovich Gábor elnökletével megalakult a M. ~ Társaság. Évente új szemináriumokat rendeznek, amelyek elsősorban a gyakorlatban dolgozó szakemberek munkáját segítik. Álgya-Pap Zoltán, 1912-ig Álgya, alsókománai (1895. márc. 18. Bp. -1987. okt. 10. Hága, Hollandia): honvédtábornok. A bécsújhelyi Terézia Katonai Akad.-n végzett, hadnaggyá avatták a komáromi cs. és kir. 12. gyalogezredhez (1914), elvégezte a bp.-i Hadiakad.-t (1923). Ezredével az orosz harctéren küzdött, a pozsonyi cs. és kir. 14. gyaloghadoszt. vezérkari tisztje az olasz fronton (1914-1918). Erdélybe távozott (1918), belépett az új Honvédségbe (1920). Csapattiszti és vezérkari beosztásokat látott el (1923-1932). Szófiai (1932-1934), londoni székhellyel londoni és washingtoni katonai attasé (1934-1937). A Honvéd Vezérkar főnökének szárnysegédje (1937. jún. 1.-1939. jan. 15.), a kassai VIII. hadtest (1941. jún. 28-áig), majd a Kárpát Csoport vezérkari főnöke. A pécsi 11. (1942. febr. 1.-okt. 15.), azután az 5. (később 105.) könnyűhadoszt. parancsnoka (1942. okt. 15.-1943. okt. 1.). Kinevezték vezérőrnaggyá (1942. ápr. 1.), Kárpátalja közbiztonsági parancsnokává (1943. okt. 1.). Az ismét felállított szegedi V. hadtest parancsnoka (1944. szept.-től), csapatai a Kárpátokban küzdöttek. 1944. okt. 23-26. között a Szolyva és Munkács térségében zajló súlyos védelmi harcok során a harckocsikkal megerősített túlerejű ellenséggel szemben ellenlökést vezetve személyesen állt csapatai élére és így biztosította az egység más részeinek harcból való kivonását. A vállalkozás során csapatait átkarolták, melyből kemény harcok árán sikerült kitörniük, az ellenségnek érzékeny veszteséget okozni. Tettéért a M. Tiszti Arany Vitézségi Érmet a Honvédség 11. tagjaként - egyetlen tábornokként - adományozták részére (1944. nov. 10.). Közben kinevezték altábornaggyá (1944. nov. 1.), megsebesült (1944. nov. 13.). Egy bécsi katonai kórházból szovjet hadifogságba került (1945. ápr.). Csernyigovban mint háborús bűnöst 25 év kényszermunkára ítélték (1947. okt. 2.). Hazatért (1955), de rögtön a jászberényi járási börtönbe