Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)

B - Bibarcfalva (román: Biborţeni) - Biber Károly, mezőgazdasági mérnök - Biberauer Richárd, ref. lelkész - bíbic (Vanellus vanellus)

Bibarcfalva 5 bíbic Bibarcfalva (román: Biborţeni): falu a K-i-Kár­­pátokban, a Baróti-medencében, Baróttól K-re. -1919-ig Mo. (Udvarhely vm.), 1919-től Románia része, 1940-1944 között ismét Mo.-hoz (Három­szék vm.) tartozott. - A 19-20. sz. fordulójától is­mert vasérclelőhely. - L: 794 (1900), 974 (1941), 825 (1992). Nemzetisége: 785 magyar (1900), 821 magyar (1992). Vallás: ref.: 745 (1900), ref.: 774 (1992). Határa: 2599 kh (1900).­­ Lakosai a 20. sz. elejétől a mezőgazdasági munkák végzése mellett eladásra gyártottak kaskavál sajtot és túrót is.­­ A két vh. között áll. fenntartású, magyar tanítási nyelvű elemi isk. és gazdakör működött a falu­ban.­­ A savanyú vizű Borhegyi-forrás és Baross­­forrás vizét szélesebb körben forgalmazták. A 20. század végén a Május 1. ásványvízforrás vizével naponta 10 000 palackot töltenek meg.­­ Az ered. román stílusú, de később többször átépített ref. templomában 1972-ben 15. sz.-i, Szt. László le­gendáját ábrázoló freskókat tártak fel. A falu felet­ti hegyen vannak a Tiborc-vár romjai. Biber Károly (1947. jan. 31. Bp.): mezőgazda­­sági mérnök.­­ AGATE Mezőgazdaságtud. Karán mezőgazdasági mérnöki oki. (1969), növényvé­delmi szakmérnöki oki. szerzett (1972), doktorált (1986).­­ A Pest M.-i Növényvédelmi Állomás nö­vényvédelmi, állattani szakértője (1970-1973), a Mezőgazdasági és Élelmiszerip. Min. Növényvé­delmi Közp., ill. 1975-től a Növényvédelmi és Ag­rokémiai Közp. Állattani Oszt. önálló irányító mérnöke (1974-1980), a Technológiai Összefogla­ló Oszt. mb. vezetője (1980-1982), a MÉM, ill. a Földművelésügyi Min. Növényeü.-i és Földvédel­mi Főoszt., ill. az Agrárkörnyezet-gazdálkodási és Növényvédelmi Főoszt. főmunkatársa (1982-1995), főosztályvezető-helyettese és a Növényvé­delmi Oszt. vezetője (1995-től). Kinevezett mi­niszteri tanácsos (1992-1995), miniszteri főtaná­csos (1995-től).­­ Növényvédelmi állattannal fogl. Kezdeményezője a növényi termékek export-, im­port- és tranzitforgalma növény­ eü.-i szabályozá­sának, ill. az Európai Unió előírásaival való össze­hangolásának. Az első m. növényvédelmi tv. ki­dolgozója (1997). - A PHARE-program Növény­­védelmi és Növényeü.-i Irányító Biz. elnöke (1995-1996). - Széchenyi-díj (1996).­­ A Növényvé­­delmi és Agrokémiai Technológiák c. sorozat szer­kesztője (1979-1982). F. m.: Házikerti zöldségfélék növényvédelme. (Bp., 1981); A szőlő növényvédelme és levéltrágyázása. Szerk. (Bp., 1981); Az alma növényvédelme és fenntartó-trágyá­zása. Technológiai tanulmány. Szerk. (Bp., 1982); Zoocid vizsgálati módszertan. Többekkel. (Bp., 1984); Milyen szert használjunk? Dimitrievits Györggyel, Tóth Berta­lannal. (Bp., 1990; 3. kiad. 1997); Biberauer Richárd (1872. jan. 23. Bp. - 1939. jan. 12. Bp.); ref. lelkész.­­ Teológiát Bp.-en tanult (1891-1895), lelkészi okt. (1897); Nagykőrösön ta­nítói oki. szerzett (1894); tanulmányait Berlinben, Bécsben (1894-1895), Edinburgh-ban egészítette ki (1897-1898),­­ Bálványoson (1896. ápr.-jún.), Kolozsvárott segédlelkész (1896-1897), Tisza­­roffon segédlelkész-nevelő (1898-1899), a Bethes­da Kórház ig. lelkésze (1899-től). A mo.-i ref. dia­konissza-munka megindítója, a Filadelfia M. Ref. Diakonissza Int. megalapítója (1903). Kormányfő­tanácsos (1935).­­ Az Örömhír c. gyermeklap ala­pító szerkesztője (1896), a Filadelfia Magyar Diako­nissza Szövetség Híradójának (1907-1914), a Keresz­tyén Szövetség (1909-1910), a pestújhelyi Munka és Haladás (1914), a Bethesda (1916-1919) és a Refor­mátus Keresztyén Élet kiadója és szerkesztője (1930-1931). F. m.: A diakonissza mozgalom fontosságáról. (Bp., 1903); Az evangélium hatalma Kínában. (Karcag, 1905); A női diakoniáról. (Bp., 1913); bíbic (Vanellus vanellus): a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, a lilék (Charadriidae) családjába tartozó madár. Testhossza kb. 30 cm. Hátoldala bíborba hajló sötétzöld, arca (egy feke­te sáv kivételével), hasa, farka (a fekete végszalag és a vöröses alsó farkfedők kivételével) fehér, fej­teteje és torka fekete. Röpte csapongó, a gyakori, hirtelen irányváltások jellemzik. Röptében han­gos, éles kiáltásokat hallat, emiatt feltűnő és köz­ismert madár. Előfordul Eurázsia egész mérsékelt övében, de átterjed a hideg égövi és a sivatagi tá­jakra is. Mag alacsonyabb fekvésű tájain minde­nütt előfordul, legnagyobb számban az alföldi szikeseken. A nálunk is fészkelő parti madarak közül a leggyakoribb. Fészkét a talajba (néha va­kondtúrásokba) kapart kis gödörben készíti, és növényi szálakkal béleli. Enyhe tavasz esetén már márc.-ban költ, de költési ideje júl.-ig is elhúzód­hat. Évente áll. egyszer költ, de a korai fészekal­jak sokszor elpusztulnak, ilyenkor egyszer, néha kétszer is pótköltéshez kezd. Fészekalja négy to­jásból áll, mindkét szülő részt vesz a kotlásban és az etetésben. A fiókák 24 nap múltán kelnek ki, egy-két napig a fészek körül maradnak, majd a szülők vezetésével önállóan keresik táplálékukat. Hideg időben a szülők szárnyai alatt meleged­nek. Öthetes korukban válnak röpképessé. Fő­ként a talajon élő rovarokkal, csigákkal és más ap­ró állatokkal táplálkozik, de magvakat is felsze­deget. Aug.-szept.-ben vonul el, a telet a Földkö­zi-tenger Ny-i medencéje körül tölti, vonulásakor

Next